Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Ócsai József: A húsvéti vigilia és a feltámadási körmenet
Az Esztergomi rituálé szerint nagyszombat este kivonulnak a szentsírhoz. Onnan indul a körmenet a nagypéntek óta kitett és fátyollal letakart Oltáriszentséggel, a húsvéti gyertyával és a feltámadt Krisztus szobrával. A körment a főoltárnál fejeződik be, a „Regina caeli" eléneklésével és szentségi áldással.7 Nyilvánvaló, hogy amíg a délelőtti órákban ülték a hivatalos liturgiát, a feltámadási körmenet nem okozott problémát. Sőt a nagyböjt szombat déli befejezése után jobban kifejezte a hívek számára a húsvét misztériumát. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a feltámadási körmenet jobbára népnyelven zajlott. A probléma 1955 után keletkezett, amikor a hivatalos liturgiát éjjeli — és nem esti — időpontra helyezték. A feltámadási körmenet és annak esti kezdete jobban rögződött a hívek gyakorlatában, mint a hivatalos szertartások jobbára ismeretlen, latin nyelvű végzése egy olyan délelőtti időpontban, melyre sokan nem is tudtak elmenni elfoglaltságaik miatt. Ezért a legtöbb helyen előnyben részesítették a körmenetet a hivatalos liturgia rovására. Mivel a hivatalos liturgia előtt nem ünnepelhették ésszerű módon a húsvétot körmenet formájában (harangszó, orgona, „alleluja visszaadása" nélkül) hanem csak az után. De ha a vigiliát elkezdik éjjel, akkor annak végén a feltámadási körmenet módfelett későn kezdődne. Ezért aztán a legtöbb helyen elkezdik a vigiliát késő délután, hogy annak végére — a kora esti órákban — megtarthassák a körmenetet. Az 1961-ben kiadott Collectio Rituumban a feltámadási körmenettel kapcsolatban azt az előírást találjuk, hogy vagy a vigilia mise után kezdődik, vagy húsvétvasámap reggel. A vigilia utáni kezdetkor a szentmisében konszekrált Eucharisztiával megy a körmenet. Azt nem írja már elő ez a szertartáskönyv, hogy a körmenet a szentsírtól induljon. így elképzelhető az oltártól való indulás is.8 A feltámadási körmenet jogi helyzete Mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy a feltámadási körmenet esetében szokásjogról van szó. „Szokásjog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyeket 'bizonyos közösségek tagjai határozott intézkedés nélkül egyöntetű cselekedetek folytonos ismétlése által, a törvényhozó valamelyes beleegyezésével önmaguktól létesítenek'".9 Még a liturgikus reform előtt, illetve annak kezdeti szakaszában a törvényhozó rendezte ennek helyzetét (Rituale Strigoniense, Collectio rituum), tehát ebben az értelemben beszélhetünk a törvényhozó beleegyezéséről. A Törvénykönyvben ugyan szoros értelemben vett liturgikus rendelkezéseket nem találunk a 2. kán. értelmében, de éppen ez a kánon be is vonja a liturgikus törvényeket a Codex törvényfogalmának keretei közé. Tehát a Codex szokásjogról alkotott törvényei érvényesek a liturgikus törvényekre, illetve szokásokra is. Mint jogszokásra, alkalmazható rá a 26. kán., melynek értelmében érvénye lehet a Törvénykönyv kánonjaival szemben is. Az 5. kán. értelmében a Törvénykönyv kánonjaival ellenkező emberemlékezetet meghaladó jogszokás eltűrhető. Leszögezhetjük tehát, hogy a feltámadási körmenet emberemlékezetet meghaladó jogszokás, s mint ilyen ellenkezhet a hatályos törvényekkel. Azonban pontosabban meg kell vizsgálnunk, hogy a feltámadási körmenetnél milyen értelemben beszélhetünk emberemlékezetet meghaladó jogszokásról. Ugyanis a körmenet kialakulása és megszilárdulása akkor történt, amikor a hivatalos húsvéti vigilia liturgiáját a délelőtti órákban ünnepelték. Tehát a feltámadási körmenet csak önmagában és nem a húsvéti vigiliához kapcsolódva vált emberemlékezetet meghaladó jogszokássá. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szombat este megtartható a körmenet függetlenül a vigiliától. 61
