Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Brückner Ákos Előd: Az idők jele az ifjúság lelkipásztori szolgálatában
szent? A valóságnak — mindannak, ami létezik — dimenziója, mindennek, amit látunk, rejtett dimenziója. Úgy határozható meg, mint első és az utolsó, amely alapul szolgál minden létező egzisztenciája számára. Ott van az ember és minden más létező előtt, mögött és felett; mindenben jelen van, de mindentől alapvetően különbözik. Sok vallás ezt a valóságot személyként fogja fel és Istennek nevezi." (Joaquin N. Alonso és Abillio P. Ribeiro: Fatima üzenete és az önfelajánlás, Eger, 1994.23. old.) „A szentség tehát összetett valóság, amely Isten misztériumát érinti, de ugyanakkor kapcsolatban van a kultusszal és az erkölccsel, magában foglalja a megszentelt és a tiszta fogalmát, de túl is haladja azokat. Úgy tűnik, hogy az egyedül megközelíthetetlen Isten számára van fenntartva, mégis állandóan a teremtményeknek is jelzője." (Biblikus teológiai szótár, Róma, 1974.1184. old.) Legszívesebben azt ajánlanám, tegye le itt most ezt az írást a kedves Olvasó, és elmélkedje át Mózes, vagy Péter-Jakab-János szemével a Bibliából a csipkebokor jelenetet, vagy a Tábor hegyi élményt... Nyissa fel Iz6-ot, ahol a fölbátorodott próféta ajkát Isten tüzes szénnel égeti tisztára, hogy Róla méltón szóljon, vagy figyeljen oda Zakariás tüzes falára (2,9). Engedje, hogy szíve lángoljon az emmauszi tanítványokkal együtt és fogadja el, hogy Jézus tüzet jött hozni a földre (Lk 12). Vegyük észre, hogy Isten lenyűgöző, szuverén, misztériumszerűen ható végtelen tökéletessége, önmagával való abszolút önazonossága a bibliai képnyelven a tűz képében fejeződik ki. Isten szent, Isten tűz, Isten világosság és melegség. Egyszerre vonz és megtorpanásra késztet, tény és titok, a világtól különböző, de rásugárzik a világra, szüntelenül hív és jön felénk, sőt bennünket is küld — átizzásunk esetén. Önfeláldozásra, engesztelésre késztet, áthatja az egyest és a közösséget. Az Atyától árad a fény, a szentség a Fiúra, Krisztus áldozatában égig érő — főpapi-láng, melynek legteljesebb izzása az Ő feltámadásában és a mi feltámadásra hivatottságunkban (Ef 2,6-7) fénylik fel. A Szentlélek ajándékozása által árad szét, sodor magával minket. „Isten ugyanis, aki azt mondta 'A sötétségből támadjon fény', világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán." (2Kor 4,6) — Az egyház ezért meri feladatának vallani, hogy „minden embert megajándékozzon Krisztus világosságával, amely ott tündöklik az egyház arcán". (Dogm. Konst, az Egyházról, 1.) — Miközben annyira félünk holmi „bigottság" látszatától is, és míg szorongunk tudattalan mélységeinkben kikezdetten az önazonosság vállalásától, ugyanakkor mégis hisszük a Zsinat tanítását: „Az egyházban mindenki meg van híva az életszentségre." (L. G. V.fejezet). Nemcsak hisszük ezt, de számtalan egyéni, közösségi formában, lelkiségben, imamódban vállaljuk is. Isten világossága és melege közösségeinket is áthatja és megszenteli. Ez ma új szinten élményünk, igényünk és menedékünk. Sokszor épp ezáltal éljük meg, hogy a szent Isten Úr a gonosz lélek csapdái felett is. Isten szent volta sajátos visszatükrözésre készteti mindazokat, akik Lelkét befogadják. Reneszánszát éli az áldó ima, Isten önfeledt dicsőítése, a rácsodálkozó tisztelet és a tettei miatt allelujázó öröm. Kétségtelenül évtizedekkel ezelőtt sem hiányzott Isten dicsőítése az egyház ajkán, hiszen zengtek a Missa solemnis-ek és Koronázási Misék Glóriái, Sanctus tételei. A magányosan breviáriumozó pap vagy szerzetes is hitt abban, hogy az Úr dicsőségére imádkozik. Mindenkor tudtuk és átéltük, hogy a természet, a művészet érzékeltetni tudja és kifejezi a Szentet. Manapság azonban újszerűén tör fel az Isten dicsőítésének igénye a spontán imák, hiteles karizmatikus találkozók, lelkigyakorlatok és a hitben szépséges emberi kapcsolatok szentséges világából. 3. A Szentnek, az Isten szentségének ez a mai megragadása az idők egyik kedvező jelének tűnik számunkra. Érdemes tudatosítani korunk keresztény lelkületének, lelkiségeinek, mozgalmainak itt kiélezett vonását. Ez a lényegre törő elmélyülés 56
