Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Brückner Ákos Előd: Az idők jele az ifjúság lelkipásztori szolgálatában
egyrészt vallásos életünk hitelét tanúsítja, másrészt betölti azt a vákuumot, amelyet a vallástalanságba kényszerült, tévedt társadalmi rétegek annyira megszenvednek, végül pedig a jövőnk reményét frissíti. Ismételten idézgetjük K. Rahnert, aki szerint a XXI. század a misztika százada lesz — vagy lehet. A csupán hasznosságáért, hangulatjavító voltáért elfogadott vallásosság lényegében nem válaszol az ember alapvető transzcendencia igényére, hamis és önző, és mélyén ott van az az ontológiai gyanú, mintha nem Isten teremtene minket, hanem mi Őt. Ezzel szemben tényszerű sokak érdeklődése a Szent témája iránt. A közelmúltban volt hazánkban ilyen programú nyári szabadegyetem, továbbképző lelkigyakorlat, Taizében biblikus kurzus, a teológiai cikkirodalomban számos megnyilatkozás. Az itthoni könyvkiadás nem kevés kiváló lelki író, misztikus művét adta közre és számos aszketikus tartalmú lelkikönyvet, spirituális írást jelentetett meg. Az 1967-es amerikai karizmatikus ébredés óta már sokszorosan begyűrűzött a mi térségünkbe is az ujjongó imádkozás számos hiteles és kevésbé hiteles formája. Mindenesetre létezik egészségesen katolikus változata. Él a Regnum Marianum, a KALÁSZ, a cserkészet keresztény lelkületét segítő Táborkereszt, stb. Rendszeres kapcsolatban állnak a hazai lelkiségi mozgalmak nemzetközi központjaikkal. Jelentős számban vettek részt elkötelezett testvéreink római karizmatikus papi lelkigyakorlatokon, Mariapolikon.... Legutóbb a Házas Hétvége találkozók mintájára szervezett, ifjúságot bevonó ausztráliai Antiochia mozgalommal is kapcsolatba kerültünk. Csupán két évvel az emlékezetes Taizé-i 1970. húsvéti ifjúsági találkozó után már nálunk is életnek indult a Nagymarosi Találkozók csírája, akkor még Kismaroson. Az elmúlt nyarakon számtalan olyan lelkigyakorlat, lelkinap, táborozás folyt, amelyet a lelki szomjúság, a mélyebb lelkiség kialakításának vágya éltetett. A sok áldást árasztó leányfalui Lelkigyakorlatos Ház mellett már minden országrészben, sőt mondhatni minden egyházmegyében — egyik-másikban több- és többféle — is működnek hasonlók. Jellemző, hogy az ifjúság egy része kifejezetten oda megy, ahol igényesebb imaélettel és bátrabb lelkiéleti útmutatással találkozik. A katolikus egyházon belül minálunk is tanulhatunk szemlélődni, elmélkedni, az imádság feltételeit megteremteni. Számtalan énekkarban, együttesben terjedt szét akár a magyar gregorián vállalása, akár a gitárral kísért, oldottabb, elemibb éneklésmód. Vitathatatlan az egyikben az igényesség, a másikban a szövegek megfogalmazásának Istent dicsőítő, allelujás jellege. Kell, hogy az ifjúságért, a jövőnkért érzett gondjaink, aggodalmaink között és azok ellenére is mélységes bizalom töltsön el bennünket, mert miközben elárad a bűn, túlárad a kegyelem. Úgy tűnik, polarizálódik a pluralista társadalom. Míg az életellenesség vizuálisan, auditiven, drogveszélyként és az élet olcsó kezelése irányában hat, addig felerősödik Isten dédelgetettjeiben az életnek, mint Isten ajándékának megbecsülése, elfogadása, szeretete. Ha szemléletünk elég tárgyilagos és a valóság arányaira érzékeny, akkor ez alapot ad önazonosság tudatunk, identitás érzésünk megerősítésére. így erős pozícióból tudunk másokkal is jót tenni. Abibliai szemlélet szerint mindenkihez jók vagyunk, de elsősorban saját hittestvéreinkhez ragaszkodunk (vö. Gál 6,10). Ettől lesz erőteljes a kifelé irányuló missziónk, karitá- szunk, ökumenénk. Nagy különbség ugyanis gyenge pozícióból, tehát vékony identitás tudatból kihajolni a pluralizmusban tőlünk különböző mások felé, — és ugyanezt erős pozícióból vállalni. Az első esetben gyanús, vajon nem a másik rétjének zöldebb látszata hajt-e minket, jót tevésünk nem válik-e „jókodássá", a templom előtti koldus pénzelése vajon nem az adakozásra hivatott keresztény lelkűiét olcsó leföldelése-e? Hiszen könnyebb valamit a másiknak odadobni, rámosolyogni, mint összekuszált helyzetét a megoldás szándékával vállalni. 57
