Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Brückner Ákos Előd: Az idők jele az ifjúság lelkipásztori szolgálatában
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK Brückner Ákos Előd O.Cist AZ IDŐK JELE AZ IFJÚSÁG LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLATÁBAN 1. Már az is „az idők jelei" közé tartozik, hogy napjainkban új vagy megújult teológiai kifejezéseket használunk. Ezáltal jelezzük rácsodálkozásunkat arra, hogy Isten mindig fiatal, hogy gondviselése tele van meglepetésekkel, hogy az egyház képes arra, hogy zsinataiban, mozgalmaiban szentjei által megújuljon. Idősödő generációink gyermekkorukban nem igen hallották és használták az „eszkaton", az „inkulturáció", az „aggiomamento", az „idők jelei" szavakat. Csak a legutóbbira figyelve észrevehetjük, hogy XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál ismételten él az „idők jelei" kifejezéssel. Szerepel ez a megnevezés a II. Vatikáni zsinat összehívó bullájában és a Pacem in terris enciklikában. A Gaudium et Spes zsinati lelkipásztori konstitúció ismételten használja. Tudjuk, külön albizottságot hoztak létre a zsinati okmány előkészítése idején, hogy tisztázza a szó pontos jelentését. „Az idők jele kifejezésen olyan fontos történelmi eseményeket, tényeket értünk, melyek jelentőségét nem csupán maga a tény adja meg, hanem az, hogy kifejezői az emberi történések irányát meghatározó egyetemes törekvéseknek. Esetenként bennük konkretizálódik tehát az az alapvető törekvés, amely az emberek nagy tömegének vágyaiból, reményeiből fakad." (A II. Vatikáni zsinat tanítása, Bt. 75.425. old.) Például szolgálhat ilyen befolyásos egyetemes törekvésekre: a nemzetközi szervezetek számának és befolyásának erősödése, a világ szellemi eggyéválása, a növekvő városiasodás, a női egyenjogúságra törekvés, az élet elmechanizálódása (vö. idézett mű 19. old.). Érzékenység, különleges képesség kell ahhoz, hogy az események sodrában meglássuk az emberi történelemre ható áramlást. Az egyháznak érzékenyen kell néznie a történelmet, meglátnia az üdvtörténetet formáló erőket. Az idők jelei mögött prófétikusan — és nem ráolvasóan — a gondunkat viselő, sorsunkat alakító Isten kezét kell látni. Ezáltal benső, szebbik és reményteljes oldaláról ragadhatunk meg számos olyan profán jelenséget, amelyen át mégis csak Isten érleli a történelmet. Többször felfedezhetjük, hogy korunk tisztaszándékú, humánus igényei és törekvései mennyire magukban rejtik azokat az értékeket, amelyeket Jézus Krisztus ajánlott fel az emberiségnek. Ezért könyörög így az egyház az egyik eucharisztikus csúcsimádságban: „Add meg, hogy az egyház minden tagja ... megértse az idők jeleit és növekedjen az Evangéliumhoz való hűségben." (Római Misekönyv, VII. C kánon). 2. Úgy tűnik, az idők jelei közé tartozik az a tény, hogy Isten „szent" volta napjainkban sajátos visszhangot vált ki egyházából. Rögtön hozzátennénk, sajátosnak látszik az a mód is, ahogy mostanában Isten szentségét visszatükrözzük Feléje és széttükrözzük világunkban. Miközben a humanitásnak, a szolidaritásnak, az empatikus megértésnek a vágya kiáltóan tör fel az eltömegesített emberből, és míg a szekularizáció erősen hangsúlyozza a dolgok, a tárgyi világ önértékét, eközben újszerűén irányul sokak figyelme Isten egyedülálló, titokzatosan mindenek feletti valóságára, szentségére. „Mi a 55
