Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Révay Edit: Kamarás István: Bensőséges bázisok
struktúráit, élet- és vagyonközösségeit alakítanák ki? Vajon elmondhatjuk-e, hogy kialakítottuk a jegyesoktatás egységes programját, vagy alternatív tanmenetét, közzétettük-e, segédanyagokat adtunk-e közre a papság, a lelkipásztori szolgálat számára? Vagy megelégedtünk azzal, hogy 1956. szeptember 12-én és az 1991. július 3-án, a pápalátogatás előestéjén megjelent egy püspökkari körlevél? (jobbágyi megfogalmazása: „évtizedes szervezeti hallgatás ..." után.) Vagy hogyan érthető az, hogy Gyulay püspöknek a kérdéssel foglalkozó kézirata 1990. óta máig nem látott nyomdafestéket? (Több kéziratot is felsorol a szinte kimerítő hazai bibliográfiai felsorolás.) A feladatokat hosszan sorolhatnánk, ne feledjük azonban II. János Pál pápa 1991. május 19-én kelt levelét, amelyet a világ minden egyes püspökéhez intézett: amint száz évvel ezelőtt — a Rerum Novarum enciklika kiadása idején — a munkásosztályt nyomták el, ugyanígy legalapvetőbb emberi jogaiban ma, a fennálló állami és társadalmi összenyomás hatására az emberi lelkiismeret jut könnyen tévútra, és a megfogant, bár meg nem született életet oltja ki könnyedén és visszavonhatatlanul. Somorjai Adám OSB ■ Kamarás István, Bensőséges Bázisok. Országos Közoktatási Intézet, Budapest 1994. A szerző újabb szociográfiájában ezúttal a magyarországi katolikus kisközösségeket helyezi górcső alá. Az egyház olyan szigetese nyerünk bepillantást, amelyekről az egyházak megtűrtsége, látszat szabadsága idején nem kaphattunk átfogó képet, de még rész információkhoz is alig juthattunk a kommunikáció hivatalos csatornáin keresztül. A kötet legfőbb érdeme éppen abban rejlik, hogy az adott közösségek tagjait is megszólaltatva közel hozza az olvasóhoz ezeket a bensőséges bázisokat. A témát kibontó három fejezet különböző aspektusból láttatja a közösségek életét. Első megközelítésben a szerző által tipikusnak tartott közösségek tagjai mutatják be közösségüket olyan lényegi, a létüket meghatározó kérdéseket taglalva, mint a közösség öndefiníciója, cél- és feladatmeghatározása, vezetése, vallásosságának és értékrendjének alakulása, az egyházzal, más kisközösségekkel, a társadalommal kialakított kapcsolatrendszere, konfliktusok kezelése, szokások kialakítása. A következő megközelítésekben ezeket a lényegi kérdéseket próbálja értelmezni a szerző. Mégis, az olvasónak a kötet végére érve az az érzése támad, hogy noha rengeteg fontos kérdés merült föl, válaszok helyett csak impressziókat kap. Aszerző maga is vállalja, hogy érzéseit fogalmazza meg. E kötet mazsolázgatás egy összegyűjtött hatalmas tényanyagból, szociográfia műfaji kereteit most sem kívánja a szerző empirikus feldolgozással szétfeszíteni. Az olvasó újfent egy olyan Kamarás könyvet tarthat kezében, amelyből kiviláglik a szerző probléma érzékenysége, s amelyben többé-kevésbé zárt közösségek nyílnak meg feltárva előttünk problémáikat, sikereiket és kudarcaikat. E kötet külön érdeme, hogy mind a közösségek, mind a szakemberek képet kaphatnak a közösségi élet általános nehézségeiről, neuralgikus pontjairól éppúgy, mint az általánosan bevált módszerekről. Noha a szöveg olvasását nemcsak az élőbeszéd fésületlensége, hanem az egész mű következetes szerkesztésének hiánya és a sajtóhibák is nehezítik, mégis olyan tartalmas kötetet tart kezében az olvasó, amely értékes szempontokat ad és a téma továbbgondolására sarkall. Révay Edit Ismertetésre beküldött könyvek: Keresztények és zsidók. A zsidókhoz való viszony teológiai újraértelmezése. Keresztény-Zsidó Párbeszéd Könyvtára 2. Magyar Keresztény-Zsidó Tanács, Mérleg, Budapest, 1994. 63 old. Az élet és szeretet bölcsője. Katolikus Családkonferencia. Püspökkari Család- pasztorációs Bizottság, Budapest, 1994. 144 old. Magyar Egyháztörténeti Évkönyv I. kötet. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Alapítvány, Budapest, 1994.205 old. A művek a szerkesztőségtől kérhetők ismertetésre, melynek terjedelme max. 5 szabvány gépelt oldal. 54
