Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Somorjai Ádám: A házasság céljairól alkotott szemlélet alakulása századunkban
aktus méltóságát, annak egységesítő és életadó értelmének egymástól elválaszthatatlan egységében (HV 12). A magyar fordítások nem egyeznek meg az értelem szó használatában. így pl. a HV 12-t Diós István jelentésnek fordítja (Amit listen Egybekötött..., Budapest 1986. 85.), a Vigíliában közzétett fordítás értelemnek (Vigília, 23. 1968. 725.), Király Ernő pedig oldalnak. (A keresztény élethivatás ..., Bp. 1982. 560.) Itt jegyezzük meg, hogy Alszeghy Zoltán, A házasság című könyvében (Róma, 1982. — Teológiai Kiskönyvtár III/9, 97-99.) a zsinati szöveg fordítását illetően az „érték" szóhasználat mellett voksol. „A (zsinati) szöveg határozottan az „érték" kategóriájának jegyében áll... Mikor a szentatyák kifejtették, miért isteni jótétemény az emberiség érdekében a házasság alapítása, a „bona matrimonü" kifejezést használták, azaz a házasság „javairól" beszéltek; de ez a kifejezés a későbbi teológia szaknyelvében szinte kizárólagosan a házasság elkötelező „céljait" jelentette. A század első felének latinul gondolkodó teológiája a francia „valeur" és az angol „value" hatása alatt a német „Wert" megfelelőjeképpen a „valor" szót szokta használni, de a zsinat latin stilisztái inkább a klasszikus „dignitas" szó felé hajlottak ... Csakhogy a modern nyelvek a dignitást a méltóság jelentésében használják, és ezért a „Gaudium et spes" fordításai is a házasság „méltóságáról" beszélnek. Nézetünk szerint ez a fordítás kissé félrevezető, mert a „méltóság" tiszteletet parancsoló, csodálatot keltő, kiváltságos társadalmi helyzetet biztosító tulajdonság, míg a zsinat mind a „valor", mind a „dignitas" kifejezéssel egy tárgy becsülésre méltó, kívánatos voltát domborítja ki." Úgy tűnik tehát, hogy a kérés bonyolultabb, megérdemelne egy önálló monografikus feldolgozást. A házasság célja kifejezést ezt követően nem találjuk meg a szentszéki dokumentumokban, így a Familiáris Consortio apostoli buzdításban (1981), és II. János Pál pápának emberi szerelemről tartott katekéziseiben sem (Uomo e donna lo creo. Cate- chesi sull'amore umano (con introd. di C. Caffarral, Roma 1985.). A tanfejlődésnek más szempontjai kerülnek előtérbe. Ugyanez érvényes az Egyetemes Katekizmusra (2363. pont), és az Olasz Püspöki Kar családpasztorációs direktóriumára is (Direttorio di Pastorale Familiäre per la Chiesa in Italia, Roma 1993.— magyar fordítása a Márton Áron kiadónál jelent meg 1994-ben.) A teológiai átértelmezés feltétele: a modem biológiai ismeretek recepciója Doms Gatteneinheit und Nachkommenschaft, (Mainz 1965.) című könyvében hangsúlyozta és teológiailag értékelte az új biológiai felismerések szerepét. Ő írta a Mysterium Salutis kézikönyvben az ember kétneműségéről szóló fejezetet (II/2.1967. 707-750.). Gondolatmenetét a következőképpen foglalhatjuk össze. Teológiánkban nem reflektáltunk kellőképpen arra a körülményre, hogy 1875-ig rejtve maradt előttünk az emberi élet kezdetének biológiai ismerete. Oscar Hertwig ebben az esztendőben fedezi fel a férfi ivarsejt és a női petesejt egyesülését. Ezt megelőzően a férfi ivarsejtet (kisméretű) teljes embernek, homunculusnak tartották, amelynek rendeltetése a női szervezetbe való bejutást követően a növekedés, kiformálódás, megszületés. Nem csoda, ha Aquinói Szent Tamás a Summában (I. q. 92. a. 1.) azt a felfogást vallja, hogy a természet tulajdonképpen célja az ember kiformálásakor mindig a férfi. A nőt, aki félresikerült férfi, a Teremtő azért adta a férfi oldalára, hogy segítségére legyen az utódnemzésben, minden más jellegű segítség- nyújtásra elegendő lett volna egy másik férfi. Az a felfogás a nemzésről alkotott matéria-forma tanításra alapoz, miszerint a nő nem képes arra, hogy a vér „felfőzésével" igazi magot hozzon létre, csak arra, hogy egy, az élet kezdetekor felhasznál39
