Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Somorjai Ádám: A házasság céljairól alkotott szemlélet alakulása századunkban
ható, tökéletlen magot. A férfi viszont képes a vér „felfőzésére" és ennek révén a nő által rendelkezésre bocsátott anyag formálására. Az 1917-es egyházi törvénykönyv életbelépéséig ezt követte az egyházjog is, a commixtio seminum vagy sanguinum volt a döntő az egyeneságú sógorság akadályának fellépésekor, ill. a copulát tekintette actus generationis-nak, az emberi élet kezdetének. Ld. Doms, Gatteneinheit und Nachkommenschaft, 61-92. Ha viszont az új biológiai ismeretek birtokában már tudjuk, hogy az embert férfinak és nőnek teremtő Isten nem tévedésből teremtette a nőt, hogy az ember mivolt kétpólusú, hogy az új élet kezdetéhez a két személy 50-50%-ban járul hozzá, akkor annak teológiai következményei is vannak. Doms tovább megy: a korábbi ismeretektől eltérően, nem minden copulát követ nemzés, tehát itt a házasélet egészében kell értelmezni az életadás aktusát. Doms teológiai szempontból legfontosabb megállapítása azonban ott keresendő, hogy a Teremtőnek mindezzel célja volt: az embert férfinak és nőnek teremtette, egymást kiegészítőnek és egymásnak rendelte, a nemiséget szellemi életük szubszt- rátumának teremtette, így a szellem és a test egymást feltételezik. A nemi egyesülés mély, személyes értelmet nyer nála: az egyik személyt egészen a tudat alatti mélységekig átalakítja és a másik személyhez rendeli, egyben megerősíti és megszilárdítja a házastársi kapcsolatot. így a két személy szeretete az új élet fogamzásakor szeretet teli kapcsolatuk élő dokumentumát hozza létre, és az ő házassági kettősségük egységének lényegi képmását. A gyermek ily módon annak a kifejezése, hogy a szülők élő kettős-egységének az a legmélyebb belső törekvése, hogy önmagáról megfeledkező, szolgáló szere- tetben felülmúlják önzésüket és új személyek szolgálatába szegődjenek, ily módon házastársi kettős-egységüknek nagy értékét megjelenítik, megerősítik, gazdagítják. A gyermek érték a szülők számára, általa a házastársi kapcsolat a szülői méltósággal gazdagodik. Az emberi személyiség gazdagsága azonban sokkal nagyobb annál, hogy ez egyetlen gyermekben kimerítse lényegét, ezért a több, sőt számos, házasságukból származó gyermek természetes kifejeződése házasságuk méltóságának. És ha az emberi társadalom profitál a minden egyes jól sikerült házasságból sugárzó rendezett szeretetből és erőből, akkor még inkább profitál a jó házasságból származó jól nevelt gyermekekből, akik bonum eminens, kiváló javát képezik a társadalomnak. Összefoglalás A 20. századi teológiai reflexiónak meg kellett ismernie a kétezer éves dogmafejlődés filozófia- és teológiatörténeti feltételeit, hogy az eredeti biblikus tanítást a mai ismeretek által nyújtott szinten újra tudja fogalmazni. Ebből a nagy összegyházi feladatból Herbert Doms munkásságát emeltük ki, aki két alapvető könyvében foglalkozott a házasság teológiájával, előbb, a nácizmus egyoldalúságaira reagálva, a harmincas évek derekán, majd harminc évvel később, a Vatikáni zsinat tanításának kifejtésekor. Ez a kérdés korábban egyházon belüli feszültségeket váltott ki, érthető módon, hosszú évszázadok során bevett és megkövült megfogalmazásokat kellett ugyanis felülvizsgálni. Tanulmányunkban megállapíthattuk, hogy a teológiai reflexió nem nélkülözte a múltban sem az ún. embertudományok (itt: biológiai felismerések) eredményeit, a teológiai tanítás tehát nem független az empíriától. A következő lépés a fogamzás szabályozás részletes vizsgálata lenne, ez azonban már túlvezet a címben föltett kérdéskör vizsgálatán. A vita jelenlegi fázisában pedig 40
