Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Erdei Árpád: Az értelmi fogyatékos gyermekek érzelmi, erkölcsi és vallási nevelése
3. Az idióták azok, akik szinte teljességgel képezhetetlenek, mindenféle absztrakcióra képtelenek. Az oligofrén emberekről általában elmondható, hogy — fogyatékosságuk mértékének megfelelően — figyelmük csapongó, nem tartós, terjedelme szűk. Tanításuknál fontos feladat a figyelmük lekötése és valamilyen emléknyom kialakítása. Fogalmi gondolkodásuk fejlesztésénél a kommunikáció oldaláról közelíthetünk, majd finom elemzés során a gondolkodás verbális szintje mögé hatolva tárjuk fel a logikai szintet. „Az elvont gondolkodás folyamatában a konvencionális, verbális és objektív logikai oldal mellett más rendező elvek is érvényesülnek. A tapasztalat, a tudás legtöbbször nem a szavakhoz kapcsolt logikai fogalmak formájában áll a gondolkodás rendelkezésére, hanem komplex érzelmekből, cselekvéses tapasztalatokból, képszerű elemekből átszűrt formában. A letisztult, elvont fogalom sohasem szakad el teljesen a sokszínű konkrét tapasztalati alapanyagtól."2 Statisztikai adatok Magyarországon az 1992/93-as tanévben 35.475 értelmi fogyatékos gyermek tanult általános iskolában és óvodákban. Összesen 184 olyan iskola működött ebben az évben, mely fogyatékos gyermekek tanítására specializálódott, ebből pedig 166 iskolában foglalkoztak értelmi fogyatékosokkal. Ezeken kívül 456 általános iskolában működött egy-egy külön osztály oligofrének számára. Fogyatékosságuk mértéke szerinti arány megoszlása a következő volt: 83,4% enyhén, 10,4% középsúlyosán 2% pedig halmozottan volt fogyatékos. A fennmaradó 4,2% nem értelmi, hanem testi-érzékszervi fogyatékosságban szenvedett. Ugyanebben a tanévben 86 diákotthon működött 11.094 férőhellyel, a kihasználtságuk pedig 83,6%-os volt (9.276 gyermek). A diákotthonok lakóinak mintegy 2/3 része értelmi fogyatékos volt. A számokból azt is látjuk, hogy az összes fogyatékos gyermek 1/4 része diákotthonban élt. Nagyon magas ez az arány, ha tudjuk, hogy a diákotthonok lakóinak túlnyomó többsége állami intézeti nevelt, illetőleg intézeti elhelyezett gyermek. Láthatjuk tehát, hogy nem csak egy szűk embercsoport érdekeit kell szem előtt tartanunk, amikor az értelmi fogyatékosok nevelésének feladatáról beszélünk. Nézzük meg, hogy az utóbbi 4 esztendőben Magyarországon a kereszténység mennyire vállalta magára a feladatot. Összehasonlításképpen álljanak itt az egyházi működtetésű gyógypedagógiai intézmények mellett a szintén egyházi vezetésű általános iskolák adatai is, ahol egészséges gyermekekkel foglalkoznak: 91/92 92/93 93/94 94/95 egyházi gyógyped. intézmény száma 1 3 4 5 az itt tanulók száma 26 105 145 185 egyházi általános iskolák száma 19 58 94 110 az itt tanulók száma 4946 11260 19449 23315 Látható, hogy arányaiban jobban nőtt a fogyatékosokat foglalkoztató iskolákban tanuló gyermekek száma (7,1-szeres) az általános iskolákban tanulók számához képest (4,7-szeres). Ám a konkrét szám még mindig nagyon alacsony: az idei tanévben mindössze 185 gyermekről gondoskodtak egyházi intézményben. Megdöbbentően alacsony szám ez, ha elgondolkodunk azon: az ország lakosságának hány százaléka keresztény, és hogy az egyház és a felekezetek kezében milyen lehetőségek vannak. Bár az egyház igyekszik karitatív tevékenységét sok területen kifejteni, ilyen célokra megfelelő szakembereket képezni, a gyógypedagógia azon243
