Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Gáspár Csaba László: Fehér M. István professzorral. Filozófia, valláskritika, teológia kapcsolata
vizsgálódik, édeskevés fogódzót jelent annak a számára, aki azzal bajlódik, hogy Hegelt vagy Kantot, egy adott kanti vagy hegeli fogalmat vagy teóriát, mondjuk a transzcendentális dedukciót vagy a dialektikus módszert megértse. A mondott elhatárolás a teológusnak szól. Azaz: a meghatározás, hogy a filozófia a „természetes ész" fényénél vizsgálódik, nyilván nem a filozófiai szövegek iránt érdeklődők hasznára van, hanem inkább a teológus hasznára, éspedig annak a teológusnak a hasznára, aki önmagához igyekszik az efféle önelhatárolás révén eljutni. Vagyis ez a meghatározás közelebbi szemügyre vételkor a teológiáról igyekszik valamit állítani. Fordítsunk egyet a dolgon: hogy mi a vallás vagy a teológia, azt ugyaurnak jobb a teológiától megtudakolni, semmint a filozófiától vagy mondjuk valamely tudománytól, a szociológiától vagy a pszichoanalízistől. Hogy a filozófia időről időre hogyan határozza meg a vallást vagy a teológiát, abban éppannyira az az érdek játszik elsődleges szerepet, hogy ezáltal önmagáról állítson valamit, nem pedig az, hogy a vallás önértelmezésének igazságot szolgáltasson. Annak számára, aki a vallást vagy valamilyen vallási tanítást akar megérteni, nyilván éppannyira édeskevés fogódzót jelent az, ha valamely filozófia vallásfelfogásához (mondjuk a vallás ideológiaként, elidegenedett tudatformaként való felfogásához) fordul. Az efféle meghatározás kiélezett esetben inkább a másik diszkreditálását, mintsem megismerését, megértését szolgálja. Persze filozófia és teológia a múltban többször is voltak olyan viszonyban egymással, hogy egymást diszkreditálni akarták, nem pedig megérteni. Jómagam, mint már említettem, alapvetően hermeneutikai beállítottságomnál fogva (mely rendkívül nagy súlyt helyez a megértésre, a másik igazságigényének mérlegelésére) már csak azért sem tudom helyeselni az effajta viszonyt, mivel nem származik belőle a másiknak semmifajta megértése, megismerése. A meghatározásoknak hermeneutikai szempontból meg kell nyitniuk az utat a vonatkozó dolog felé, nem pedig lezárniuk; hozzáférhetővé kell tenniük a dolgot, nem pedig akadályokat, sorompókat építeniük elé. A filozófiát illetve (ami számomra egyjelentésű vele) a filozófia „tudományosságát" én teljességgel diszpozicionálisan fogom fel. A filozófia az én felfogásomban a kutató, kereső, vizsgálódó, kérdező, egyúttal meggyőződéseiről, hiteiről, véleményeiről (addig a pontig, ameddig az ész „elér") számot adni tudó — s egyúttal számot adni kész és hajlandó — ember diszpozíciója, habitusa. E megjelölés teljességgel formális: nem dönt afelől, hogy az illető vallásos-e vagy nem. Ebben a formális (számomra egyedül tartható) értelemben azt mondanám, hogy filozófia és vallás teljességgel összefér, amennyiben teljességgel filozófiai beállítottságú az a vallásos ember vagy hívő, akinek az attitűdjét a — bármilyen tárgyhoz, elsődlegesen persze saját hitéhez való — kereső, kutató, vizsgálódó, kérdező viszonyulás, hitével való számvetés (persze a hit sajátos „racionalitásának" értelmében vett számvetés) jellemzi. A filozófiai beállítottság ellentéte ebben az értelemben pl. a vakhit, mindenfajta fanatizmus, gondolattalan rajongás, ábrándozás, vagy lefity- málás, elfogultság, dölyf, kevélység, magabiztosság, szűklátókörűség, pártoskodás, önbíráskodás, felfuvalkodottság, gőg stb. E diszpozíciók bármelyikét magáévá teheti vallásos ember is, ám nincs semminemű kényszerítő ok, melynek folytán csak vallásos ember lehetne ilyen beállítottságú, ateista vagy vallásilag közömbös pedig nem. Visszatérve teológia és filozófia viszonyára: erre válaszolni nemcsak azért haladja meg erőmet,mivel teológiai ismereteimet messze nem érzem kielégítőnek, hanem egy elvi okból is. A kettő viszonyát meghatározni: elvhez tudnunk kellene előbb, mi az egyik, s mi a másik. Ha most, kompetenciám folytán csak a filozófiára szorítkozom, akkor azt kell mondanom, hogy a filozófiát sem tudom meghatározni, ráadásul ezt nem is érzékelem döntő negatívumnak. Ha meg akarjuk tudni, mi a filozófia, válaszért két forráshoz folyamodhatunk: filozófusokhoz vagy nem filozófusokhoz. 163
