Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Gáspár Csaba László: Fehér M. István professzorral. Filozófia, valláskritika, teológia kapcsolata
először is teológusok voltak, hanem arról, hogy Európa történetét a kereszténység határozta meg s határozza továbbra is meg, még akkor is, ha az a maga hatalmát már elvesztette volna"6. Schleiermacher legalább annyira volt teológus, mint filozófus, Schelling Berlinben a kinyilatkoztatás filozófiájáról tartott előadásokat, s bizony ember legyen a talpán, aki megmondja, hol végződik itt a filozófus s hol kezdődik a teológus (vagy hol végződik a teológus, s hol kezdődik a filozófus). A különbség talán az instituci- onális háttérben áll, abban, hogy a teológusok az egyházhoz intézményes szálakkal kötődnek, míg a filozófusok a kereszténység (vagy annak egyes tételei, dogmái) értelmezésében ilyen kötöttségektől mentesek, s tanaikat nem ritkán az adott korban éppen hivatalos egyházi tanításokkal vitatkozva, velük szembenállva, azok kritikájaként (esetenként szenvedélyes kritikájaként) fejtették ki. Azon filozófusok közül, akikkel közelebbről foglalkoztam, az ilyen kritikák motivációja nem ritkán mélységesen vallási volt. Miként a filozófiának, úgy a teológiának is számtalan meghatározása lehet aszerint a szempont szerűit, amelyet épp választunk vagy adódik. Szociológiailag talán jobban elhatárolható a filozófiától mint pusztán gondolatilag („fogalmilag"). Nagyon fontosnak tartom Heidegger imént idézett megjegyzését, mely szerint „Európa történetét a kereszténység határozta meg s határozza meg továbbra is, még akkor is, ha az a maga hatalmát már elvesztette volna". E megjegyzés egyedülálló módon írja le azt a paradox helyzetet, amely jelenlegi állapotunkat jellemzi. Mert azt, hogy a kereszténység nem világformáló erő, aligha lehet tagadni. Értelmezhetjük az újkorban lejátszódott szekularizációs folyamatot a legkülönfélébb módokon, felfoghatjuk az emberi ész haladásaként, fejlődésként, vagy hanyatlásként, Isten kifürkészhetetlen akarataként, a világból való visszahúzódásaként, a tény — anélkül, hogy értelme, igazsága felől ítélkeznénk — tény marad: a középkor végén a kereszténység megszűnt világformáló tényező lenni. Ezzel kell számot vetni, ez a mi jelenkori állapotunk. — Ön ezzel nyilvánvalóan az újkori szekularizációra utal. Mármost ha a teológia és a filozófia közötti különbség klasszikus megfogalmazásának alapja a „természetes" és „természetfeletti" ész megkülönböztetése volt, akkor a szekularizációs tézis egyszersmind azt jelentené, hogy immár érvényét veszítette a hagyományos megkülönböztetés? — Filozófia és teológia viszonyának kérdését vagy filozófiai vagy teológiai oldalról közelíthetjük meg. A mondott különbségtevés a „természetes" és „természetfeletti" ész között a filozófia és teológia diszciplináris elhatárolásának teológiai, pontosabban: egyfajta teológiai felfogása. A teológia önmeghatározásának, filozófiától való önelhatárolásának egy adott történeti paradigmájáról van szó, arról, ahogy e viszonyt a skolasztikus teológia meghatározta ill. értelmezte, s amely mellett létezik számos más történeti paradigma is. Nem szeretnék most belebocsátkozni abba, hogy a filozófia hogyan határozta meg e viszonyt, már csak azért sem, mert míg — úgy tűnik — a teológia önmeghatározásában a filozófiától való önelhatárolás fontos szerepet játszik, addig a filozófia önértelmezésében e szempont (a vallástól ill. a teológiától való önelhatárolás) nem áll annyira az előtérben (a filozófia önmagát hasonló súllyal igyekszik a művészettől, a tudománytól, a politikától, a hétköznapi tudattól, a szofisztikától stb. elhatárolni). Pontosabban szólva: csak egyfajta filozófia számára (mondjuk az aufklérista-racionalista filozófia számára) elsődleges jelentőségű önmagának a vallástól való elhatárolása, illetve önmagára a vallástól való elhatárolódás révén való rátalálás. Bárhogy legyen is, hogy mi a filozófia, azt a magam hermeneutikai álláspontja alapján tanácsosabbnak látom filozófusoktól megtudakolni, s természetesen azt, hogy mi a teológia, teológusoktól. Amivel azt akarom mondani: az a meghatározás, hogy a filozófia a „természetes ész" fényénél 162
