Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)

1995 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Balthasar, Hans Urs von - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Az egyház mint intézmény; A bűnös egyház

nem megy mindig újra és ismét az Ószövetség felől a kereszt ígérete és reménysége felé, ha nem közeledik mindig újra és ismét Jézus felé, együtt mindazokkal a bűnösökkel, akik találkoznak Jézussal, ha nem ismeri el őt mindig újra és ismét Megváltójának. Milyen nyomatékosan szólítják fel az apostolok az apostoli egyházat, amelyről szívesen állítják, hogy naiv módon biztos volt üdvösségében, hogy emlékezzék és semmiképpen se feledkezzék meg arról, hogy honnan jött, és egykori szégyenével szembenézve tartson ki Magdolna vallomást tevő, imádó, hálás voltában: „Egykor olyanok voltatok...!" (Gál 1,13; 4,8; Fii 3,4 sk; Ef 2,11-12; 4,17-24; Tit 3,3; lPt 1,14-18; 4,3-4 stb.). Kinek volna szabad a valóságos egyházat, amely éppúgy valóságos, épp annyira testi és színes, mint a régi Jeruzsálem, annak a tisztán eszkatologikus valaminek bélyegezni, amely egyszer s mindenkorra túl van minden veszélyeztetettségen, minden páli hajótörésen (ApCsel 27) — ezekben az atyák joggal láthatták a történelmi egyház jelképét —, ki teheti meg, hogy beállítsa az onnan felülről kapott és garantált struktúráiba, és csupán ezekbe, s ezáltal kiszakítsa minden valódi történelmi jellegéből, a teljes (és éppen a veszélyeztetettség következtében) „hősi" hitből, reményből és szeretetből? Egy olyan „alany", amely azonosíthatná magát a sorsnak ki nem tett garantáltsággal, nem létezik sem az egyházban, sem pedig mint az egyház. Mert az egyház sehol nem érezheti magát úgy, hogy megmenekült, hogy biztonságban van, egyedül Urának keresztjében (de nem önmagában). S ha önmagát a kereszt gyümölcsének tudja (s benne minden keresztény ember is így tudja önmagáról), ezt csak úgy teheti meg, ha ugyanakkor bűnbánatban és megtérésben megy a kereszt felé. Isten előtt így látja magát az egyház a liturgiájában, amely számára a legbiztosabb „lex credendi": „Jóságos Istenünk, oltalmazd szüntelenül egyházadat, hiszen nélküled erőtlen a halandó ember. Segítségeddel tartsd távol mindig a rosszat, és vezess minket az üdvösség útján." (Kedd nagyböjt 2. hetében, könyörgés.) „Urunk, Istenünk, irgalmas jóságod tisztítsa és erősítse mindig egyházadat. Kormányozd szüntelenül kegyelmeddel, hiszen csak a te segítségeddel állhat fenn." (Hétfő nagyböjt 3. hetében, könyörgés.) Itt, és másutt is, önmagáért imádkozik az egyház, s nem csupán a gyermekeiért, akikkel egy anyai „mintha" erejéig azonosul; ezek az imádkozok együtt teszik ki Krisztus egyházát, s a megtisztító, megőriző, megszentelő kegyelemért imádkoznak.

Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB

Két részlet a „Hans Urs von Balthasar Lesebuch"-ból: In der Fülle des Glaubens. Herder, 1981.

A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az Olvasó elé.

135