Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Söding, Thomas - Gáspár Csaba László (ford.): Maroknyi nyáj? A föld sója? - Az Újszövetség és új egyházkép keresése

hitvallásnak csak egyes részleteit tartja személyére nézve kötelezőnek. Istenképének megformálásához, vallásosságának gyakorlásában elfogulatlanul vesz át ösztönzéseket a buddhista, a hinduista, az animista hagyományoktól. Mindennek következtében egyre viszonylagosabbá válnak azok a vonások, melyek a keresztényeket megkülönböztetik a töb­bi vallás követőitől, nem is szólva a keresztény felekezetek különbségeinek fellazulásáról. Ez a széles szellemi mozgás számos szempontból pozitívan ítélendő meg: így például az a folyamat, mely oldja az egyházi tekintélyekhez való makacs ragaszkodást, lebontja az idegen hatásokkal szembeni merev önvédelem falait, egyszersmind elismeri más val­lások magas értékeit, a teológiában és az egyházban tudomásul vesz és gyakorol egy törvényes — mert az evangélium által megalapozott — pluralizmust. Csakhogy a plura­lizmus és a szellemi zűrzavar közötti határ cseppfolyós. A sokrétű érdeklődés leplezhet éppenséggel felszínességet, a tolerancia jellegtelenséget, a nyitottság pedig gondolati erőtlenséget. Fölöttébb szükséges az éleslátás, melyet azonban nehéz megvalósítani, il­letve eredményét az egyházi közösség építésében hasznosítani. Az átfogó társadalmi trend a hit privatizálására, a vallás funkcionalizálására és a rejtett szinkretizmusra any- nyira erős, hogy még oly elkötelezett közösségek, még oly tehetséges hittanárok, még oly nyitott plébánosok sem állhatják útját, ha csupán egyénileg cselekszenek. Az egyhá­zak új önmeghatározásához önkritikus elemzésére van szükség, melynek során újra föl kell fedezniük hivatásukat. Az Újszövetség közösségmodelljeinek vizsgálata Az újszövetségi egyházképek vizsgálata nem táplálhat valamiféle biblikus romantikát. Az egyháznak soha nem volt amolyan idillikus kezdeti állapota. A tétel, mely szerint az egyház történelme a jézusi ideáltól való folyamatos távolodás története — bármennyire kritikus­nak és felvilágosultnak tünteti is föl magát — nem más, mint egy kritikában és felvilá- gosulatlan tudat kifejeződése. Az ősegyház kora óta oly mértékben megváltoztak a szo­ciális, társadalmi, kulturális és technikai létfeltételek, hogy az újszövetségi egyházi struktúrák felélesztése mindenképpen elhibázott. Ennek ellenére igen időszerű az újszövetségi egyház-formák kutatása. Az egyház minden re-formját, mely valóban új perspektívákat nyitott, döntően meghatározta a kez­detekre irányuló reflexió. Az egyházi önazonosság egyik lényeges előföltétele az eredet­hez fűződő hűség. Ennek alapja nem csupán egy formálisan maradandó textus- és ha­gyomány elv; az alap sokkal inkább a „kezdet dinamikájá"-ban rejlik (A. Vögtle): abban a roppant, hasonlíthatatlan spirituális, kerügmatikus és etikai erőben, mely a Húsvét utáni első évtizedeket jellemezte. Az új, hitre érdemes és hiteles egyházi létformák kere­sésekor nélkülözhetetlen segítség felidézni azt, hogy miféle szellemi, lelki és társadalmi térben, milyen ösztönzésekre, milyen nehézségek közepette, milyen reményekkel és mi­lyen talajon jöttek létre az első keresztény közösségek. Azt a teológiai potenciált, melyet az újszövetségi írások nyújtanak az egyház önazo­nossága kialakításához, csak akkor tárhatjuk fel, ha a szentírásértelmezés során új kérdé­seket támasztunk és a régieket új módon tesszük föl. Hagyományosan az egyházi hiva­talok elmélete az a téma, mely leginkább magára vonja az érdeklődést. Az idevágó kér­dések ökumenikus, egyházjogi és pasztorális teológiai jelentősége nyilvánvaló.2 Bizo­nyos gyúanyag rejlik annak feltárásában, hogy milyen szerepet játszhattak egy rövid ideig a nők az őskeresztény közösségekben.3 Ezért kell ezt a témát egzegetikailag újból és újból feldolgozni.4 Mindazonáltal problematikus volna, ha a szolgálatok és a lelki hivatalok, a struktúrák és az intézmények ősegyházi formáinak kutatását tekintenénk az újszövetségi ekklezio- lógia legfőbb feladatának. A hivatalok vizsgálatánál alapvetőbb az őskeresztény életformák és közösségi modellek mibenlétére irányuló kérdés.5 Mi indította az embereket az Újszövet­ség korában arra, hogy kereszténnyé legyenek? Mi motiválta őket abban, hogy azok is maradjanak? Hogyan próbálták megélni keresztény mivoltukat? Miként zajlott egy ős­79

Next

/
Oldalképek
Tartalom