Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Söding, Thomas - Gáspár Csaba László (ford.): Maroknyi nyáj? A föld sója? - Az Újszövetség és új egyházkép keresése
társadalomban, illetve az egyházon belül a különböző tagoknak, kivált a hivatalviselőknek és a „világiakénak, nem utolsó sorban pedig a nőknek. Közelebbről nézve ezek a szimptómák nem csupán a lelkipásztori stratégia és az intézményi struktúrák válságát jelezték, hanem egyszersmind az egyházi identitás krízisét egy demokratikus és pluralista jóléti társadalomban. Ez az identitásválság egyrészt abból fakad, hogy a 2. Vatikáni zsinat egyházra vonatkozó impulzusait csak kezdetleges formákban fogadták be, valósították meg és gondolták tovább; másfelől abból, hogy a zsinat óta eltelt 30 év alatt számos épp oly gyors ütemű, mint mélyreható társadalmi változás ment végbe, melyekre új válaszokat kell keresni. Elvilágiasodás és új vallási szenzibilitás között Az európai újkor egyben a kontinens szekularizálódásának a története. Mind kevesebb vallási hagyomány és pozíció gyakorol befolyást az élet széles tartományaira: nem csak a tudományra és a technikára, hanem az államra, a gazdaságra, a kultúrára és a társadalomra, az egészen személyes értékképzetekre és meggyőződésekre. A szociológusok a társadalom előrehaladó szegmentálódásáról beszélnek, minek következtében a vallás csupán a számos életterület egyike, mely nem gyakorol különösebb hatást a többire, s azok sem befolyásolják őt. A következmények elkerülhetetlenek: megfogyatkozott az egyházak befolyása a nyilvános életre. Egyre kevésbé magától értődő az azonosulás valamely egyházzal. Eltűnnek a hittel kapcsolatos elemi ismeretek. Az emberek hullámokban lépnek ki az egyházakból. Egyre zsugorodik a népegyházi élet. Növekszik a feleke- zetnélküliek száma, főként keleten és északon, de fokozatosan nyugaton is. Vége a nyugati-európai kultúra és a keresztény egyházak életközösségének. Ha nem a hivatalosan nyilvántartott egyházi taglétszámokat nézzük, hanem az egyházközségi életben aktívan résztvevők számát, akkor a keresztények immár kisebbséget alkotnak. Elkerülhetetlen, hogy mindez súlyos identitásválságba dönti az egyházat. Karl Lehmann, a német Püspöki Kar elnöke a következőre utalt Hannoverben: „Kisebbségnek lenni talán nem is olyan nehéz, ám jelentéktelenebbé és kevesebbé válni, — problémákat okoz." Napjainkban persze az is megmutatkozik, hogy a szekularizálódás folyamata a posztmodem életfelfogás forgatagában együtt járhat a vallás iránti érdeklődés megélénkülésével. A könyvkereskedők az ezoterikus irodalommal bonyolítják a legnagyobb forgalmat. A cégek olyan tanfolyamokat írnak elő menedzsereik számára, melyeken a pozitív gondolkodást és a transzcendentális meditációt oktatják. Jelentős nézettséggel rendelkeznek azok a tévéadások, amelyek az élet kérdéseiben való eligazodást összekapcsolják valamiféle — a legkülönfélébb — vallási megfigyeléssel. Még mindig rendkívül erős az érdeklődés a távolkeleti, indián és afrikai vallások iránt. Mindez a legmélyebben ambivalens. Egyrészt megerősíteni látszik, hogy a vallásosság állandó eleme az emberi létezésnek, így a modemitás korában is. Másfelől mélyreható bizonytalanságot jelez számos mai ember transzcendencia keresésében. Mint Johann Baptist Metz legutóbb sokrétűen elemezte, kortársaink közül sokan egy inkább homályos, könnyű fogyasztásra alkalmassá tett, kétségtelenül pluralista, mindazonáltal szinkretikus vallásosságnak engednek, mely sajátos módon kikerüli a személyes Istenre irányuló kérdést. Az emberek vallásossága széles szellemi-lelki áramlat sodrásába került, mely az utóbbi években világszerte megváltoztatta életérzésüket: a konfliktus- és kockázat- vállaló társadalomból a belső megélésre törekvő társadalom kezd kibontakozni.1 Ha ez az elemzés akár csak csírájában is helyes, akkor nem csoda, hogy az egyházaknak aligha származhat haszna a vallásosság újkeletű föllendüléséből. Ez ugyanis nem egyeztethető össze kötelező döntésekkel, hosszúlejáratú szabályozással, világos hitvallásokkal, kemény követelményekkel. Mi több: az új vallásossági hullám maguknak az egyházi tagoknak a gondolkodását és hitét is megváltoztatja. A sokrétűség, a kísérletezés, az új és ismeretlen vonzása nem lebecsülendő: az ember úgy érzi, szabadságában áll másként gondolkodni, mint az egyház vezetői. Nem tekinti problematikusnak, hogy a 78
