Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ziegler, Josef Georg - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A házasság és a család megpróbáltatása
lis objektivációnak mint a személy konkretizált alakjának a kettős funkciója. Ebben viszont a személy mindenkori szemlélete meghatározza az intézményhez fűződő viszonyát is, és fordítva. A világszerte különböző, többek között monogám és matriarchális családmodellek a személynek egy specifikus értelmezését reprezentálják a mindenkori kulturális, gazdasági és politikai környezettől való függésben. Az „one world"-dé való fejlődés során „nyugati családmítoszt" emlegettek. Kérdés, hogy a jövőben elfogadhatjuk-e azt az 1950 és 1960 között általánosan elterjedt tételt, hogy a nem európai társadalmak modernizálása szükségképpen a család „nyugatiasodását" vonja maga után. A nyugati család jellemzőit (monogám házasság, a párkapcsolat felértékelődése, kevés gyermek, a szerepek megosztása a házassági közösségen belül) megkérdőjelezi a házasságnak az arab, japán, kínai kultúrákban változatlanul uralkodó felfogása; ez viszont azt mutatja, hogy a világot nem hódítja meg a Nyugat, főleg nem az új családi értékek elterjesztésével. Az azonban várható, hogy a „nyugati", keresztény indíttatású családszerkezet világszerte el fog terjedni örök emberi értékei miatt. A házasság partnerkapcsolatának intézményesített kifejeződését mind a családon belül, mind azon kívül a gyermek igazolja. A személyes boldogságot vagy individualista önmegvalósítást váró magatartásból következik, hogy a fiatal generáció egy része nem értékeli a házasságkötést Viszont a családdá bővülő házasság az intézményesedés felé mutat. Nyilvánvaló a gyermek integráló szerepe. Ha a feleségnek nem is adatik meg az anyaság, továbbra is férje partnere marad. Nem adjuk föl a házasságról szóló eddigi tanítást, amikor áttesszük a hangsúlyt a házasság „finis primátusaként" megadott külső célról, a gyermekről (vö. CIC 1917. 1013. kánon l.§.) a házasság belső értelmével, a partnerkapcsolattal való egyenrangúságra, de nem választjuk szét a két célt. Az a kifogás, miszerint a tanítóhivatal dokumentumait kongruenciájukban és egymáshoz való kapcsolódásukban szabad csak értelmezni, alig egyeztethető össze a Zsinat kijelentésével: „Az apostoloktól származó hagyomány a Szentlélek segítségével kibontakozik az egyházban" (Divinum Verbum 8.) A sokszor félreértett Humanae Vitae enciklika is „felelős szülőkapcsolatról" beszél, amely arra kötelez, hogy a gyermeknemzést mint célt mindig a konkrét szituációban vegyük figyelembe. A férfi és nő, egyén és intézmény polaritása visszhangra talál a házasság eszmei tartalmának, az intimitásnak és generativitásnak egymáshoz rendelésében. A másik emberhez és a társadalomhoz fűződő transzcendens kapcsolat a vallási dimenzióba torkollik. A partnerek nem egyes emberként, hanem közösségben, mint „házas én" állnak szemben az isteni Te-vel. A szentség ajándéka ugyan olyanná teszi a családi közösséget, hogy nem rendelkezhetünk fölötte korlátlanul, de ugyanakkor a kegyelem által olyanná teszi, hogy megélhető lesz. III. A házasság szentsége A szentségi indítás biztos alapot ad a házasságnak és a családnak mint a partner- és szülőkapcsolatban létrejövő egységnek. Az Istenhez való kötés megszabadít a mindent megrövidítő és megideologizáló „emancipációtól". A házasság és család a jogilag szabályozott szerződés síkjáról Krisztusnak a szülőkkel kötött, szentségileg megerősített szövetségének a fundamentumára emeltetik. A házastársi kapcsolat és a Krisztus-egyház viszony párhuzamosságáról az Ef 5,21 mondja ki a legfontosabbat: „Engede'meskedjetek egymásnak Krisztus iránt való tiszteletből". A tertium comparationis-ban nem Krisztusnak az egyházzal szemben elfoglalt hierarchikus helyét visszük át a partnerkapcsolatra. A férfinak nincs olyan hatása az asszonyra, mint Krisztusnak az egyházra. Sokkal inkább egy önzetlen, szeretetben való egységről van szó. Krisztusnak és egyházának az egysége történelmileg az egységteremtő szentségekben jelenik meg. A szentségi igen a házastársakat mint Krisztus testének megkeresztelt tagjait vonja be Krisztusnak és az egyháznak visszavonhatatlan szövetségébe. Ezál75
