Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A család Jézus életében és igehirdetésében

sok szolgáló: nagy rendetlenség." A férfinak nem sokat kellett törődnie a feleségével, persze az idegennel még kevésbé. A Jn 4,27 szerint még Jézus tanítványai is megütköztek azon, hogy Mesterük asszonnyal beszélt: „... és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: »Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?«"

A nők helyzetét súlyosbította a teológiai tétel, mely szerint nem Ádám, hanem Éva hozta a bűnt és halált a világba. „Asszonytól indult el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg" (Sir 25,24). A válás szempontjából is méltatlanul ki voltak szolgáltatva. A liberális Hillél rabbi szerint válólevél kiállítására elegendő ok volt, ha az asszony vétett a jó erkölcs vagy illem ellen, például, ha kibontott hajjal mutatkozott a nyilvánosság előtt, vagy főzés közben hagyta lekozmásodni az ételt. Akiba rabbi a válást már akkor is megengedte, ha a férfi feleségénél szebb nővel találkozott. Röviden: az asszonyt — általánosságban fogalmazva — vallási és társadalmi deklasszálódás jellemezte.

E háttér figyelembevételével válik Jézus igehirdetése és magatartása szokatlanul újszerűvé. Anélkül, hogy a szó szoros értelmében társadalmi vagy szociális célokat tűzött volna maga elé, szavaival és tetteivel véget vetett a nők alábecsülésének. Egyformán hívott férfiakat és nőket, egyformán fordult vámosokhoz és utcanőkhöz, mivel hitte, Isten ítélete és kegyelme szétválaszthatatlan és megoszthatatlan. A Lk 8,1-3 szerint asszonyok is szegődtek nyomába: „Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból." Sőt, közülük egyikük-másikuk egyenest a hit követendő példájává magasodott. Ekkor így szólt Jézus a kánaáni asszonyhoz — olvassuk a Mt 15,28-ban —: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában."

Jézusnak imént bemutatott felfogása és gyakorlata nyilatkozik meg a házasságról, nőtlenségről, házasságtörésről és válásról mondott szavaiban is. Meghökkentő tudomásul venni: éppen ezekben a beszédhelyzetekben jut szóhoz eszkatologikus szemlélete. Amikor például nyomatékkai utal arra, hogy a házassági kapcsolat a földi világgal elenyészik (vö. Mk 12,25: „Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben"), akkor e szavak lényege abban fejeződött ki, hogy a feltámadás nem a földi-teremtményi kapcsolatok meghosszabbítása, hanem egészen más.' Ugyanakkor ezek az igék azt is érzékeltetik: a házasság nem definitiv és abszolút, hanem átmeneti, vég előtti állapot. Ám az a tény, hogy a házasságnak relatív jellege van, nem jelent anarchiát vagy bomlasztást, hanem éppen ellenkezőleg: felszabadítást és örömet. Mert vége van a sexus és erosz abszolutizálásának, pusztító erejének, és ezáltal kiemelkedik a nő a férfi önzésének és hírvágyának megalázó helyzetéből.

A Mt 19,12-ben olvassuk közvetlenül a házassági válásról szóló perikópa után: „Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!" A biblikusoknak általánosan elfogadott véleménye szerint a harmadik helyen említett „nőtlenek" azok, akik önmaguk döntése alapján élnek nemi aszkézisben. Persze nem követelményről van szó, hanem egyszerű megállapításról: a nőtlenség nem mindenkire érvényes parancs. Jól tudjuk: Péter házas ember volt, és az is maradt, sőt később feleségét is magával vitte missziós útjaira — az Úr testvéreihez hasonlóan (vö. Mk 1,30; lKor 9,5).

Nem alaptalanul és jogtalanul gondolhatunk arra, hogy Jézus a Mt 19,12-ben a maga nőtlenségét is úgy mutatja be hallgatóinak, mint amit Isten országáért vállalt. A görög szövegben szereplő „eunochoi" szó hallatára Jézus közvetlen környezete ugyanis a „falánk, borissza" (Mt 11,19) mintájára olyan gúnynévre emlékezhetett, amellyel ellenfelei illették őt. És most, ebben a beszédhelyzetben maga Jézus hozza szóba — apologetikus szándékkal — a csúfolódó kifejezést: a fonákjáról a színére fordítva.

70