Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A család Jézus életében és igehirdetésében

A nőtlenség vállalása nem aszkézisből, netán érdemszerzésből történik, hanem eszka- tologikus megfontolásból. A nőtlenség szabaddá teszi az embert az Isten országával beköszöntő ajándékok és feladatok számára. E ponton — ismét figyelemre méltó — Jézus lényegesen különbözik a rabbinikus zsidóság felfogásától, mely szerint a házasság vallás-erkölcsi kötelesség. A rabbik szerint ugyanis az a fiatalember, aki húszéves korában nem nősül meg, megszegi Isten parancsát. Ben Azzai rabbiról mondják, hogy nőtlen volt. Nőtlenségét a jóindulatú zsidók elnézték, a rosszindulatúak viszont kárhoztatták.

Tény azonban, hogy Jézus nem úgy vélekedett a nőtlenségről, mintha az mindenki számára kötelező belépőjegy volna Isten országába. Az is igaz viszont, hogy konfliktushelyzetekben megkívánta akár a legszorosabb családi kapcsolatok feladását is (Mt 10,37k.; vö. Lk 14,26). Mert szexualitás, házasság vagy család nem élvezhet elsőbbséget Istennel (Isten országával) szemben. Nem eshet szó olyan intézményes vagy rokoni kapcsolatról, amely semmibe veszi Isten kívánalmát és Jézus hívását (vö. Mt 10,34).

Jézus valóban számol azzal, hogy üzenete, Isten országának radikalizmusa, családi kapcsolatokat lazíthat fel, szelhet ketté, házasságot és nemiséget tehet viszonylagossá (az előbb említett eszkatologikus távlatban), de azért — és ezt nagyon fontos észrevenni — soha sem ragadtatta el magát, és sem a nemiséget, sem a házasságot, sem a családot nem ítélte el, és nem intézte el gnosztikus lebecsüléssel. Sőt, azt is meg mernénk kockáztatni, hogy Isten országának előbb említett feltétlen mivolta adja meg a házasság Isten szándékolta értékét, komolyságát, felbonthatatlanságát, de fordítva is áll, — a házasság igazi rangját az eszkatológia hátterében kapja meg.

Az utóbbi gondolat félreérthetetlenül jut kifejezésre a Mk 10. fejezetében, melyben Jézus okát adja, miért nem szabad elválniuk az embereknek. Isten az embert kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette, mondja a 10,6 a Tér 1,27-re emlékeztetve. Az embernek nincs „fajtája" mint a növényeknek és állatoknak, hanem az ember férfi és nő. Egyenlők és egyenértékűek — nemi különbségükben. Ebben ismerszik fel a Teremtő akarata. Férfinak és nőnek lenni nem valamiféle másodlagos járulék az ember számára, hanem teremtett mivoltának legmélyebb adottsága. Ezért egyszerűen lehetetlen vállalkozás az ember nemiségét akár isteníteni, akár démonizálni, kárhoztatni. A nemiség nem a bűnbeesés következménye, hanem olyasvalami, amiről a Teremtés könyve azt mondja: „és látta Isten, hogy ez jó". Olyasvalami, ami hozzátartozik a teremtmény emberségéhez, és testi, lelki, szellemi egységbe integrálódik.

Következésképp elfogulatlanul mondja a Szentírás: a férfi és nő a házasságban egységet alkot. „Ezért hagyja el az ember apját és anyját" — Máté még hozzáfűzi — „és ragaszkodik feleségéhez" — „és lesznek ketten egy testté, úgy hogy ők többé már nem két test, hanem egy" (Mk 10,7k.par.). És ha a házastársakat maga Isten köti egybe (10,9), akkor a házasság nem csupán privát egyezség, társadalmi szokás vagy szerződés, netán szerencsés vagy szerencsétlen eset, hanem magának a Teremtőnek a gondolata. A házasság Isten adta egységét végül is az ószövetségi „egy test" (Mk 10,8) és a „ragaszkodik feleségéhez" (Mt 19,5) kifejezései írják körül, és érzékeltetik mindazt a szerelmet, szereteted melyet e szófordulatok az Ószövetségben magukba szívtak. Azt az egymás iránt érzett csillapíthatatlan vágyat, amely csak a szeretet, a szerelem megtestesülésében elégülhet ki. Abban, hogy „mikor mozdulok, ők ölelik egymást".

Jegyzetek: 1. Új Katekizmus, Újvidék, 1988. 360. old. — 2. Kozma Zsolt: Alkalmas és alkalmatlan időben. A Kolozsvári Református Egyházkerület kiadása, 1993.34. —- 3. Halljad Izrael. Alef, MIOK, Budapest, 1988.15.

71