Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A család Jézus életében és igehirdetésében
zések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel" (MTörv 6,20k). Nem kétséges, a zsidó gyermek sok ízben tudakolta apjától az előírások értelmét. Például, amikor az elsőszülött állatot fel kellett ajánlani az Úrnak, a fiú megkérdezte: „Mit jelent ez?" (Kiv 14,13). És az apa elmondta: „Erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából." (Kiv 13,14). A Tóra közös családi tanulásának leghangulatosabb és legfelejthetetlenebb alkalmai azok az ünnepek voltak, amelyeket közösen ültek meg — egy asztal körül. A húsvét szertartásának értelmét — akárcsak a mai zsidóságban — a családapának kellett elmagyarázni a legfiatalabb fiú kérdésére: „Miféle szertartás ez?" (Kiv 12,27). A húsvéti vacsora előtt pedig a szülőknek és a gyermekeknek közösen át kellett kutatni az egész házat, vajon van-e, maradt-e kovászos étel a lakásban. Ez a szokás ugyancsak számos kérdést ébreszthetett a gyermekekben. Ismét csak a családfőnek kellett magyarázattal szolgálnia: „Amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból" (Kiv 13,8). És részletesen elmesélte, hogy az izraeliták oly nagy sietséggel hagyták el Egyiptomot, hogy még arra sem jutott idejük: kovászt elegyítsenek ételükbe. Egy mai, gyermekeknek szánt zsidó hittankönyvben olvassuk a következő sorokat: „Mindebből sokan talán azt gondolhatnák, a zsidóság csupán emlékezésből áll. A történelem kétségtelenül fontos része vallásunknak: imáinkban rendszeresen hivatkozunk az ősatyákra, Mózes és a próféták tanítására, a jeruzsálemi Szentélyre, az isteni szövetségre és a csodákra. Ám a jelen és a jövő nem kevésbé fontos számunkra. Jóllehet, sok megpróbáltatáson mentünk keresztül (a mai öregek különösképp), ám a zsidó élet nemcsak szomorúságból áll. Ellenkezőleg: az ünnepek magával ragadó hangulatát, a családi otthon melegét, a zsinagóga közösségét semmi sem pótolhatja. A dolgos hétköznapoknak értelmet ad a szombati és az ünnepi készülődés. A gyönyörű imák évszázados sóhajával, lelkesedésével töltik meg szívünket. Amikor az édesanya meggyújtja a gyertyákat, két kezével hagyományosan kört rajzol a pislákoló lángok fölé a levegőben, amikor az édesapa fölemeli a borral töltött poharat, hogy megszentelje az ünnepet, amikor két kezét a gyerekek fejére teszi, hogy megáldja őket —> mind-mind ünnepélyessé varázsolják a legegyszerűbb otthont is. Aki nem látott igazi purimot vagy igazi Szimhát Tóra-felvonulást, az nem látott még örömünnepet életében — mondogatták a régiek."3 Hosszabban foglalkoztunk az 1.század zsidó családi életének vallásos légkörével. De — amint már említettük — azzal a szándékkal tettük ezt, hogy érzékeltessük: Jézus rokonságának vállalásával neveltetésének megannyi vallásos előírását és meghitt szokását is engedelmesen elfogadta. Jézus igehirdetése a családról Jézusnak a férfi és a nő kapcsolatáról, a családról mondott igéit akkor értjük helyesen, ha figyelembe vesszük azt a társadalmi-vallásos világot, amelyben szavai elhangzottak. Ebben a környezetben látjuk igazán: Jézus elzárkózott a nő férfi-központú értékelésétől, az asszony diszkriminálásától. A nők hátrányos helyzete részint a rituális törvények, részint a hagyományos patriarkális társadalom következménye volt. Jézus idejében a nők — nem beszélve az előbbi fejezetben tárgyalt Jahve szegényeinek meghitt családi életéről — szinte a rabszolgákkal és gyermekekkel álltak egy szinten. Alárendeltségük éppúgy érintette társadalmi, mint vallási státusukat. Például: nem olvashattak fel a Tórából, a zsinagógái istentisztelet minimális létszámának megállapításában nem jöhettek számításba, bizonyos parancsok megtartása és imádságok elmondása alól fel voltak mentve, az istentiszteleteket meghatározott helyről kísérhették figyelemmel, stb. A vallásos zsidó férfi naponta kétszer adott hálát Istennek a következő szavakkal: „Légy áldott, mivel nem pogánynak teremtettél ... Légy áldott, mivel nem asszonynak alkottál..." Állítólag Hillél rabbitól származik a mondás: „Sok asszony: jiagy varázslat; 69
