Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám
„A keresztény család létével és tetteivel mint az élet és szeretet bensőséges közössége, az egyház és a társadalom szolgálatában áll és él." II. János Pál pápa: A keresztény család feladatairól — Familiáris Consortio A család — kis egyház. Csírájában szökken szárba és erősödik meg a nagy emberi közösségben, a társadalomban Krisztus egyháza. A családi „kis egyház" gondolatát és megélt gyakorlatát szépen és tanulságosan tárják elénk keresztény őseink. Aki az egyház múltját, különösen az útra indulás első szakaszát csak kissé is megismeri, az azt is megtudja, hogy keresztény őseink a „kenyértörést" (azaz az eucharisztikus összejövetelt) házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el közös eledelüket. (ApCsel 2,46) Közös istentiszteletüket kezdetben nem szervezték meg, hanem egészen természetszerűen a családi közösségben gyűltek össze, hogy együtt imádkozzanak, hogy Krisztusra, aki hitük szerint közöttük, velük volt, és az Ő megváltó halálára és feltámadására emlékezzenek. A fiatal egyház a családokban élt és erősödött, gazdagodott a Szentlélek ajándékaiból. A kisebb- nagyobb családi közösségekben a szülők és nagyszülők oktatták gyermekeiket a hit igazságaira, nevelték őket, hogy megszeressék Jézus Krisztust és egymást. A fiatalokat családokban készítették fel a szentségek fogadására, vezették be őket a krisztushívők közösségébe, — azaz az egyházi életbe. Az egyházi élet fejlődése, a hívők számának növekedése során lassan szűkké váltak a családi házak, otthonok. A keresztények egyre nagyobb és szebb templomokat építettek, melyek körül fokozatosan kialakultak a kisebb-nagyobb plébániai, helyi egyházi közösségek. Az egyházi élet azonban ezután sem kizárólag csak a templomban és a plébániai épületekben zajlott. Magja, csírája továbbra is a „családi kis egyház” volt. így maradt ez később is, a századok során. Azokban az egyházközségekben, ahol a keresztény családok élő hittel fordultak Jézus Krisztusfelé és a szeretet erejében összetartottak, ott mindig élő és eleven volt a hitélet, az egyházközségi élet, az egyház élete is. Ahol viszont a családok eltávolodtak, esetleg el is szakadtak Krisztustól, ahol a szeretet már nem tartotta össze a családokat, ott egyre inkább gyengült, sőt szét is hullott a plébániai, az egyházi közösség is. így volt ez eddig, és így lesz a jövőben is. Csakis a természetes családi körből indulhat el életútjára és születhet újjá az egyház. A család első „püspökei" — Szent Ágoston gondolatát alkalmazva — régen is és ma is az édesapák és az édesanyák. „Az egyházat a házasság és a keresztény család építi" — figyelmeztet II. János Pál pápánk. Továbbá „az egyház a házasság szentségéből eredő családban találja meg a maga bölcsőjét". (Familiáris consortio 5.). A keresztény családokban, a „kis egyházakban" a családapák és családanyák hivatása és felelőssége igen nagy. Ők tanítják meg gyermekeiket az első keresztvetésre, ők ismertetik meg őket Jézus szent Nevével, és az őfeladatuk, hogy életpéldájuk nyomán gyermekeik tanúságot tegyenek arról, hogy ahol ketten vagy többen Jézus nevében gyűlnek össze, élnek együtt, ott maga Jézus is velük örvend és a nehéz órákban velük együtt szenved, velük együtt hordozza az élet keresztjét. — A szülők feladata, hogy kisgyermekeiket a nagyobb közösséget összegyűjtő egyházközségi életbe bekapcsolják, de mindenekelőtt szavukkal és példaadó életükkel, munkájukkal kell őket földi boldogulásuk és örök céljuk felé vezetni. Sokat szólnak és írnak ma egyházunkban az ún. alap- vagy bázisközösségekről, más kifejezéssel: a kiscsoportokról. Jelentőségüket ma talán még fel sem mértük eléggé, meg sem értettük. Mégis, az egyházi rietnek, a krisztushívők közösségének maradandóan legfontosabb alapsejtje, bázisa, kis közössége: a keresztény család. Gyakran emlegetik ma a papi utánpótlás csökkenését, a papság létszámának fogyatkozását. E sajnálatos tények számos okát lehetne feborolni. Kétségtelen azonban, hogy a legsúlyosabb ok, melyből a mai egyházi életben számos egyéb nehézség és fogyatékosság is ered, — a valóban hívő, keresztény rietet élő családok megfogyatkozása. Nem ok nélkül hangoztatta már 30 évvel ezelőtt a II. Vatikáni zsinat, és szóltak arról gyakran az egylwz pápái, hogy az egyházi élet alapsejtje, a „kis egyház": a keresztény család. Ebben kapják a gyermekek az első, egész életükre is alapvetően fontos hitbeli ismereteiket, a hívő életre vezető nevelést; ebben rakják le a keresztény élet teherbíró alapjait, ebben tanulnak meg imádkozni és dolgozni. —Mindehhez még hozzáfűzhetjük: a felnőttek hite is a 1
