Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Somorjai Ádám: Gazdaság és erkölcs keresztény szemmel

Nem kell azt hinnünk, hogy a jelennek élő, hirtelen nagy vagyont gyűjtő polgároké a jövő, vagy hogy ez a vagyon őket boldoggá teszi.

Mit mond a Szentírás?

Mi a földi javak jelentősége az emberi élet értékeinek együttesében és az erre vonatkozó keresztény tanításban? Az újszövetségi Szentírás tanítását három lényeges pontban foglalhatjuk össze: a földi javaknak a megváltás tervében elfoglalt helye; a földi javak és a többi emberrel való közösség; végül pedig a gazdagság veszélyei.

A földi javak és a megváltás terve

— „Isten látta, hogy ez jó". A teremtés leírásában visszatérő refrén alapvető hozzáállást fejez ki: a teremtett világ rendje jó. „Hiszen Isten minden teremtménye jó", — olvassuk az első Timóteus levélben. (4,4a) Az Újszövetségben ez az egyetlen hely, amely az ószövetségi refrént visszhangozza, valószínűleg gnosztikus tévtanításokat cáfol, a hivatkozott helyen a házasság és bizonyos ételek összefüggésében szerepel. Nem csoda, hogy csak egyszer fordul elő, hiszen a keresztények természetesnek tekinthették, és csak a tév- tanítások megjelenésekor kellett újra megfogalmazni.

Számos helyet találunk a következőkre: a teremtett javak Isten szeretetéből fakadnak, Isten atyai szeretetének megnyilvánulásai, és Isten nagyobb adományainak, a gondviselésnek jelei. A teremtett javakat Isten az ember uralma alá helyezte, tehát így is saját képére és hasonlatosságára teremtette őt.

Mindezekből következik az ember viszonya a földi javakhoz: a/ ha a földi javak jók, akkor az ember nyugodtan élhet velük; b/ ha Isten teremtményei, akkor az embernek nincs abszolút rendelkezési joga felettük, hanem Isten szándéka szerint kell, hogy bánjon velük;

c/ ha Isten ajándékai, akkor a keresztény embernek teljes bizalommal kell az isteni gondviselésre hagyatkoznia, kérnie kell Isten kegyelmét, és hálával kell felhasználnia a földi javakat;

d/ ha Isten nagyobb adományának, Isten országának jelei, akkor úgy kell élnie velük, hogy ne veszítse el az örök élet javait;

e/ ha a földi javak felett hatalmat kapott, akkor nem szabad úgy tekinteni azokat, mintha közülük való lenne, mert hiszen fölöttük áll.

— A földi javak és Krisztus megváltói tette. Az Atya a teremtésben mindent a Fiú által, a Fiúban, a Fiúért teremtett. így a teremtés is eleve a megváltásra irányul. Az újszövetségi szent írók nem tesznek különbséget Krisztus isteni és emberi természete között, és a teremtés munkájában is helyet adnak neki. — Krisztus megváltása ugyanakkor kozmikus kiterjedésű, az egész teremtett világ a megváltás részese. így minden probléma, amely a teremtett világban felmerül, részesül a krisztusi misztérium fényéből. Tehát minden teremtett, földi, profán dolog Krisztusban nyeri el teljes értelmét — sok helyet találunk erre a kolosszei levélben.

— A földi javak végső rendeltetése. — Minden földi teremtett érték csak közbenső érték, egy átmeneti rövid időtartamra adatott. (lKor 7,29-31)

A földi javak és a többi emberrel való közösség

— Az újszövetségi Szentírás szent szerzői számára a földi javak mint Isten adományai olyan eszközök, amelyek lehetőséget nyújtanak minden ember egységének, közösségének megteremtésére:

Szinoptikusok: (különösen Lukács evangélista) hangsúlyozzák az alamizsna és a testvéri szolgálat jelentőségét a Krisztus-követés és az Isten országában való részesedés

31