Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Somorjai Ádám: Gazdaság és erkölcs keresztény szemmel
szempontjából. Az alamizsna a testvéri szeretet egyik formája, és nincs más mértéke vagy határa, mint maga a szeretet. Apostolok Cselekedetei: Ismét utal az alamizsnára, különös jelentősége van a jeruzsá- lemi egyház vagyonközösségének, amely a szeretet és az egység megnyilvánulása. Páli levelek: A tesszaloniki levelekben tanítást kapunk a munkára vonatkozóan, mint ami az Úr szándéka szerint való, biztosítja a tiszteletre méltó élet feltételeit, és növeli az egységet és szeretetet. Az efezusi levélben (4,28) a munka társadalmi vonatkozását is kiemeli Szent Pál. Az Úr vacsorájára vonatkozóan egyértelmű az első korintusi levél tanítása: nem lehet különbség szegény és gazdag között, egyenlőképpen kell megosztani az Úr táplálékát. A jótékonysági gyűjtés fontosságát Szent Pál több helyen is hangsúlyozza: ez a szeretet megnyilvánulása, általa részesülünk Isten szeretetében. Foglalkozik annak gyakorlati megszervezésével, az elosztás módjával is. Jánosi iratok: az ljn 3,17-ben egyértelmű a gazdagra vonatkozó tanítás: „Aki birtokolja a világ javait, és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle szívét: hogyan él abban Isten szeretete?" — 3Jn 5-11: vendégszeretetre vonatkozó tanítás, amely visszatér az Újszövetség több iratában is. Meg kell állapítanunk tehát, hogy az Újszövetség tanításában a földi javak a szeretet és a testvéri egység előmozdítására irányulnak. A földi javak megosztására kötelez az egyéni lehetőségek korlátozottsága, és ez a kölcsönös függőség és felelősség tudatára is ráébreszt. „Ezért a keresztény ember nem feledheti el egy pillanatra sem, hogy ha Isten a földi javakat rendelkezésére bocsátotta, akkor ezt azért tette, hogy ki tudja fejezni sze- retetét Isten többi gyermeke iránt is; továbbá a 'szeretet eme eszközei' használatában saját maga dönt örök üdvösségét és egyetlen valódi gazdagságát illetően, amely nem más, mint az Örök Szeretettel való egység" (B. Häring). A gazdagság veszélyei Az Újszövetség tanítása szerint a gazdag ember lehet jó; és leírja, hogyan viselkedjen, ha Istennek tetszőén akar élni. Ugyanakkor számos helyen ír a gazdagság veszélyeiről, így: fösvénység, földi kincsek gyűjtésére való berendezkedés, elfordítja a figyelmet az Ige hallgatásától, szembeállít Istennel („Nem lehet egyszerre szolgálni Istennek és a Mam- monnak"). Nehéz a gazdagnak a mennyországba jutni. Ezen a helyen eltekintünk a részletezéstől, hiszen ezek talán a legismertebb tanítások mindannyiunk számára. Az újszövetségi Szentírás a földi, gazdasági javakkal kapcsolatban a következő alapelveket tanítja: — A gazdasági rend elfogadásának elve, amely jó érték az emberi üdvösség szolgálatában. — A gazdasági, földi javak „humanizálásának" elve; arra szolgálnak, hogy az emberek közötti együttélést elősegítsék. — A „kritika" elve: minden igazságtalansággal szemben, amely a gazdagság rendetlen megkívánásából fakad. — Az „eszkatologikus távlat" elve, az önkéntes szegénység értékének meghirdetése, hogy minden ember teljes közösségét meg lehessen valósítani. Ezek a kritériumok képezik a keresztény ember lelkiismeretének kiindulópontját a gazdasági problémákat illetően. Ez az etikai alapállás, amely a történelem változó feltételei során fejlődik ki. A keresztény ember gazdasági erkölcstanának ez a lényegi tanítása. Keresztény erkölcs és gazdaságetika A szegénység új megfogalmazásával kapcsolatosan föltehetjük a kérdést: fantasztának minősülhet-e a keresztény magatartás, hiszen a gazdasági életben — s ezt mindenki tud32
