Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A spanyol püspökök lelkipásztori terve
csupán reagálni és funkcionálni. Különleges emberi és lelkipásztori kompetenciára van ehhez szükség, valamint az adott életkornak megfelelő, élő hitből fakadó hivatásbeli identitás fejlesztésére. Ez nem csupán karizma kérdése, s nem fejlődik magától. Sőt, évekig tartó begyakorlás kell hozzá már a tanulmányok idején, azután különösen a főhivatású tevékenység kezdetén. 7. Az emberek kapcsolatteremtő készségének segítése A plébános és a többi főfoglalkozású lelkipásztor stílusa, ahogyan a találkozásokat és a kapcsolatokat alakítják, példaadó a közösség számára. A keresztény lelkipásztorkodás ugyanis nem szorítkozik csupán a főhivatásúaknak a közösség tagjaival való találkozására. A cél az, hogy minél több embert kísérjünk az érett kapcsolatokhoz vezető úton, s hogy támogassuk a közösség tagjainak egymás közt és sokféle kisebb csoportban megvalósuló kapcsolatát. Evekkel ezelőtt Don Helder Camara a latin-amerikai bázisközösségekről beszélt Münsterben. A Trentói zsinatra hivatkozott, amelyik előírta, hogy csak akkora lehet egy plébánia, hogy mindenki ismerjen mindenkit. Megokolásként ezt mondta: A főparancs a szeretet. Szeretni viszont csak olyan embert lehet, akit ismerünk. Számomra ez teljesen világos. Mégsem kell felosztanunk a nagy egyházközségeket; sok vonatkozásban ezeknek is megvan a maguk előnye és lehetősége. Azonban elkerülhetetlen, hogy szubstruktúrákat hozzunk létre, azaz nagyon különböző, sokféle közösségeket, amelyekben lehetővé válik a találkozás és a kapcsolatteremtés. — Mert az egyházközségnek kell lennie annak a helynek, ahol megtapasztalható az egyház, átgondolható az élet és tudatosítható annak az igében és a szentségben megnyilvánuló vallási dimenziója, ahogyan az Úr megígérte: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). Was fördert und was erschwert Seelsorge als Beziehung? — In: Diakonia (Wien) 1994.1-5. Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB A SPANYOL PÜSPÖKÖK LELKIPÁSZTORI TERVE Az utóbbi évtizedekben Spanyolországban is észrevehetően gyengült az egyházhoz és a keresztény hithez való kötődés. A Püspöki Kar most egy új lelkipásztori tervet fogadott el azzal a szándékkal, hogy a tervre való reagálás minden egyházi aktivitást az evangelizálásra koncentráljon. „Spanyolország posztkeresztény ország" — mondotta Fernando Sebastian pamplonai érsek, a Spanyol Püspöki Kar elnökének helyettese, amikor ez év április 29-én bemutatták a püspökök új lelkipásztori tervét. Ez a negyedik lelkipásztori terv, amelyet a Spanyol Püspöki Kar vezérfonalként előterjeszt, hogy programot adjon különböző aktivitásaihoz, s tartalmában is kapcsolódjék az előzőkhöz. Az új, az 1994 és 1997 közé eső időszakra szánt terv címe „Hogy higgyen a világ", és az evangelizálás témáját járja körül (szövege megtalálható: Ecclesie, 1994. júl. 5.). Az 1987-es lelkipásztori terv címe „Jézus Krisztust hirdetni a világban szóval és tettel" volt, 1990-ben pedig „Elindítani az új evangelizálást" címet adták a három évre szóló tervnek. Az új lelkipásztori terv, amelyet a Spanyol Püspöki Kar április végén tartott gyűlésén csupán néhány ellenszavazattal és tartózkodással fogadott el, rámutat azokra a problémákra, amelyek Nyugat-Európa más országaiban is foglalkoztatják a katolikus egyházat, Spanyolországban viszont rendkívüli erővel törtek elő a Franco-rezsim végén, a 254
