Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - KERESZTÉNY ÉRTÉKEK - Tarjányi Zoltán: Alázat és nagylelkűség
tartotta fenn, hogy kinyilatkoztassa nekik önmagát (Mt 11,25). Az alázat és az Istenre hagyatkozó hit Jézus személyében és példájában teljesen összekapcsolódik. Ebből a komplex tartalmú alázatból forrásoztatja Szent Pál a Lélek gyümölcseit (Gál 5,22). Amint Krisztus megalázta önmagát (Fii 2,6) és megkapta az Atyától a felmagaszta- lást (2,9), úgy a Krisztushoz tartozó keresztény is („kellő időben" lPt 5,6) eljut erre a felmagasztalásra. Az alázat és a hit a Biblia látószögében összefonódik. A keresztény lelkiség történetében e két tényező különféle aspektusainak kibontását lehet megfigyelni. Szent Benedek Regulájának VII. fejezetét az alázatosság erényének szenteli, mégpedig a Krisztus iránti szeretet, a „félelem nélküli szeretet", a totális odaadottság perspektívájában. A szerzetes az alázatra való eljutásában tizenkét lépcsőfokot jár meg. íme, néhány jellemző grádus: minden munkát el kell fogadni, hiszen mindenben Isten dicsőségét lehet szolgálni (6.); nemcsak szánkkal, de szívünkkel is el kell fogadni, hogy a másikban, a testvérekben sok érték lakozik (7.), „kertben, úton, mezőn, imateremben", azaz az egész élet során így kell érezni és viselkedni (12.) Avilai Szent Teréz az alázatot más látószögben vizsgálja. Ő nem Isten és ember, közösség és egyén vonatkozásában szemléli, hanem a helyes önértékelés optikájában. „Egy alkalommal azon gondolkodtam — írja A belső várkastély című műve X. fejezetében —, hogy miért oly nagy barátja a mi Urunk az alázatosság erényének. Egyszerre csak ott állt előttem ez az igazság: azért szereti annyira, mert Isten az Igazság, s az alázatosság pedig az Isten útján való járás. Mert nagy igazság az, hogy műtőiünk semmi jó sem származhat; hogy nyomorultak, hogy semmik vagyunk. Aki ezt nem vallja, a hazugság útján jár. S minél jobban meg van valaki győződve saját semmiségéről, annál inkább megegyezik a legfőbb Igazsággal, mert az ő útján halad." íme, az alázatnak az a programja, mely soha nem visszahúzódást eredményez, hanem állandó külső-belső aktivitást, miközben a függőség tudatot soha nem veszíti szem elől. A teológiai reflexió épp a hittel, az Istennel való együttműködéssel, tehát az engedelmességgel kapcsolatos vonatkozásai miatt az alázatot fontos, sőt alapvető erényként értelmezi. Erényként, mert az egész emberi személy értékeire irányul, nem pedig csak némely képességére. Sőt természetfeletti erényként, hiszen kiindulópontja a teremtménynek a Teremtővel szembeni alapvető magatartása: Isten hívására alázatos igent mondás a hitben. B. Häring külön felhívja a figyelmet (La lói du Christ, III.) arra a hitbeli paradoxonra, hogy a hit teljességének gyökere Jézus Krisztusnak, a Második isteni Személynek lét-alázata: Krisztus emberségének a válasza a mennyei Atya tökéletességére, a Fiú alázata az Atyaisten előtt: „Az Atya nagyobb nálam" (Jn 14,28). Jézusban, a tökéletes emberben az Isten Fia jelenik meg köztünk. Élete nem más, mint állandóan az Atya akaratához való igazodás. Ennek a tapasztalatnak a birtokában jelenti ki tanítványainak: „Nélkülem semmit sem tehettek" (Jn 15,5). Ezzel arra is rámutat, hogy minden értékünket Istentől kell eredeztetnünk, az ő dicsőségére kell kibontakoztatnunk. Mások alázatos szolgálata pedig annyit jelent, hogy elismerjük Istentől kapott értékeiket, s nem akadályozzuk meg, hogy azokat Isten dicsőségére kibontakoztassák. Az alázat ilyen értelmezése kizárólag a kereszténységet jellemzi, mivel belső, lelkületbeli utánzása annak az egyedülálló ténynek, amit Isten Jézus Krisztusban művelt: lemondott nagyságáról, alászállt az emberhez, így emelve fel magához a teremtményt. A Dictionnaire de la vie spirituelle „alázat" szócikke jogosan fogalmaz úgy, hogy a gőg és a kisebbrendűségi érzés egyaránt kiesik a keresztény ember gondolkodás- módjából. Ahogyan a keresztény öntudatnak nincs semmi köze a fennhéjázó dölyf- höz, úgy az alázatnak sincs az önmegvetéshez. Az igazi alázat az, ha minden javunkat hálásan számon tartjuk és Istennek megköszönjük, s ha minden rossznak 242
