Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - KÖRKÉP - Kerber, Walter - Pálvölgyi Gyula (ford.): Egyházi hivatal és emberi autonómia - Diagnózis és terápia
ival rendelkeznek." Egy jogi személy azonban alá van vetve minden olyan követelménynek, amelyet filozófiailag a jogi személyre vonatkozóan alkalmazni kell. Az ember személyes méltósága A katolikus társadalmi tanítás kiindulópontja az emberi személy föltétien méltóságának alapelve. A személyfogalom minden bizonnyal a katolikus teológia legértékesebb hagyománya a szociálfilozófia számára. Minden egyes embert mint személyt elvitathatatlan jogok illetnek meg. A személy több, mint valamely kollektívum része, melybe teljesen betagolódnék. Ugyanakkor az igazság és szeretet képességével másokra irányul. A jogok intézményes rögzítése az intézménnyel szemben Ennek a megszüntethetetlen emberi jognak a gondolatát, melyet II. János Pál pápa utazásai során fáradhatatlanul hirdetett, az egyháznak is képviselnie kell. Minden egyes embernek biztosítania kell azt a lehetőséget, hogy saját személyes jogait adott helyzetben az intézménnyel szemben is érvényesítse. Több, mint 20 évvel ezelőtt írta Karl Rahner: „Az egyházi hivatalnak saját magának kellene megteremtenie az egyházon belül azokat az intézményeket, melyek vele és dinamikájával ellentétes irányban hatnak és ezáltal bizonyos értelemben a hivatal ellenőrző szerepét töltik be ... miként az államban működik alkotmánybíróság, amely ugyan nem teljesen független a kormányzó hatalomtól, de mégis önálló a kormány bizonyos intézkedéseivel szemben." Az új egyházjogban van ugyan erre néhány szerény kezdeményezés, de Rahner kívánsága még nem vált valósággá. Az egyes ember jogainak elismerése az intézménnyel szemben még nem alapelv az új egyházjogban. Pedig ez fontos volna nemcsak az egyes ember, hanem az intézmény számára is, amely a belső kritika segítségével is védelmet nyerne a megmerevedés és megcsontosodás ellen. Éppen az intézményesen biztosított szabadság teszi lehetővé és ösztönzi a tagok kreativitását. A jogállam alapelvei II. János Pál pápa Centesimus annus körlevelében dicséri annak a modem államnak az elvét, melyben „a törvény és nem az emberek önkénye uralkodik." A személy méltóságán alapuló modem önállósági törekvés célja annak az intézményesen rögzített biztonságnak a megteremtése, mely nem a tekintély képviselőinek jóakaratától függ. Az egyháznak is illenék ilyen „jogállami" biztosítékokat beépíteni saját intézményes alkotmányába. Magának a pápának pedig, mint törvényhozónak példamutatóan kellene hirdetnie és megélnie ezt a törvényhez és joghoz való kötöttséget. Természetesen csak akkor, ha ezek a törvények az egyházon belül jogerőre emelkednek. A hivatali gyakorlat kritikája még nem jelenti magának a hivatalnak elutasítását. A szubszidiaritás elve A katolikus társadalmi tanításban központi jelentőségűvé vált a szubszidiaritás elve. Ez — mint politikai szervezőelv — az illetékesség megosztását szabályozza az egész társadalmon belül: eszerint egy magasabb hatóságnak mindig igazolnia kell (a kisebb társadalmi csoportok működésébe való) beavatkozás szükségességét; ha 239
