Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - KÖRKÉP - Somfai Béla: Szabadidő és ünneplés - Munka és játék keresztény értelmezése
meg a politikai vagy nemzeti ünnepet. A vallásos ünnepnek a lényege az, hogy életünkből kiszakítunk és elhatárolunk egy időszakot és egy területet, „szentté" tesszük, azaz Istennek szentelt idővé és térré nyilvánítjuk, mintegy az Istennek adjuk. Kilépünk a haszonszerzés keretei közül, és belekapcsolódunk az isteni drámába, a megváltás nagy áldozatába. Az ünneplés lényegéhez hozzátartozik tehát, hogy kiemelkedjünk a „hétköznapi munka" sodrából, és magunkat Isten imádásá- nak szenteljük. Az így eltöltött idő megszabadít a holnap gondjaitól. A vallásos ünneplés így képes felidézni azt az emberhez igazán méltó állapotot, amelyben társteremtői küldetésünk a holnap félelme nélkül kapcsolódhat az isteni gondviselésbe. Természetesen az ünneplés lehetőségének biztosításához is szükség van a munkára. Meg kell teremtenünk azokat az anyagi feltételeket, melyek — még ha csupán rövid időre is — lehetővé teszik számunkra ezt a felszabadulást. Az igazi felszabaduláshoz azonban az is szükséges, hogy tekintetünket ne a holnapra, ne az anyagi haszonra, hanem Istenre irányítsuk. Az ünneplés hitben gyökerezik. Az Isten jelenlétének, életünkben betöltött szerepének felidézése nélkül a szabadidő csak a holnap robotjára és nem az eljövendő örök boldogságra emlékeztet. Ebben rejlik a liturgia lényege, mely az isteni színjátékba, a megváltás művébe való bekapcsolódás. A szó eredeti értelmében nem „kötelező" funkciót jelent, amelyen a társadalmi helyzetünkhöz illő módon kiöltözve kell részt vennünk, nem is minden részletében megszabott ceremóniát, amelybe hallgatással illik legjobban beleilleszkedni, hanem cselekvő részvételt, tevékeny bekapcsolódást az áldozat bemutatásába. A liturgiának, az isteni színjátéknak rendelkeznie kell szabad és előre pontosan meg nem határozott elemekkel is. Enélkül sablonossá válik. Amikor a hitoktató vagy a lelkipásztor a vasárnapi misehallgatás „kötelesség"-éről beszél, korunk eltorzult értékszemléletéről és kifordított gondolkodásmódjáról ad tanúbizonyságot: csakúgy, mint a játék, a vallásos ünneplés is „munkává" válik, ha nem lelki megújulást és felszabadulást biztosító lehetőségnek, hanem megszabott kötelességnek tekintjük. A „misehallgató" nem az ünneplés cselekvő résztvevője, hanem a labdarúgó mérkőzés résztvevőjéhez hasonló, ülőhelyét (nem ritkán jó drágán) megfizetett néző. A liturgia megreformálása volt a II. Vatikáni zsinat egyik legfontosabb döntése. Ennek eredményeként — legalábbis elvben — lehetővé vált az ünneplést megbénító merev hagyományok és az idegen nyelv elhagyása. A hozzá nem értés, közömbösség vagy egyszerűen a változás félelme sajnos nagyon sok helyen megakadályozta ennek a reformnak a teljes kibontakozását. így érthető az is, hogy miért olyan népszerű éppen a mai fiatalok között az oldott-kötetlenebb formában folytatott liturgikus cselekmény. Az általános keresztény liturgiái hagyományokat nem követő szekták, az úgynevezett „szabad egyházak" spontán liturgikus tevékenysége is épp ezért gyakorol nagy vonzóerőt, elsősorban az alacsony vallásos műveltségű keresztényekre. Az Isten imádása, a megváltás nagy művébe való ünneplő bekapcsolódás biztosítja tehát mindannyiunk számára a munka terhétől való felszabadulás ideiglenes lehetőségét. Erre buzdít bennünket a Szentírás, amikor kijelenti, hogy maga Isten is megpihent a hetedik napon. Számára a teremtés nem munka volt, számunkra azonban a társteremtői tevékenység az. Az ünneplés tehát a bűntől és a büntetéstől való felszabadulás lehetőségével ajándékoz meg, a megváltás áldozatába való bekapcsolódás pedig ébren tartja bennünk azt a reményt, hogy egy napon minden emberi tevékenység elveszíti terhes jellegét, egyszer teljesen felszabadulunk a bűn terhétől. Végül még meg kell jegyezni azt is, hogy liturgikus ünneplés nélkül a felszabadulás minden ígérete utópia, az emberi szív elérhetetlen vágya csupán. Hazug tehát minden olyan ideológia, amely felszabadulást ígér vallásos ünneplés nélkül. Az emberi méítóságot sérti az a politikai rendszer, amely a társadalom számára haszon235
