Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - KÖRKÉP - Kerber, Walter - Pálvölgyi Gyula (ford.): Egyházi hivatal és emberi autonómia - Diagnózis és terápia
talannak véli és lehetetlenné teszi a vallásos életet, az imádságot és a szemlélődő életmódot, vagy az ideológia szolgálatának illetve piaci feltételeknek veti alá a művészetet. Az a társadalom, amely nem hajlandó biztosítani az ünneplés és az Istennek szentelt imádságos élet lehetőségét, valamint a művészetek szabadságát, valójában mindenkitől megtagadja a felszabadulás lehetőségét. Mindannyiunknak szüksége van tehát a hitben gyökerező ünneplésre, és arra, hogy legyenek közöttünk olyan kiváltságos emberek, akiknek az élete nem munkájuk gyümölcsétől függ, akik a holnap bizonytalanságától felszabadulva életben tudják tartani bennünk a teljes szabadság reményét. Ezek az isteni gondviselés által kiválasztott emberek magukat teljesen egy eszmének tudják szentelni, legyen az Isten vagy az embertársak önzetlen szolgálata, vagy a „múzsák", a szépség ápolása. Az Isten jóságának és szépségének szentelt élet számára tehát helyet és lehetőséget kell biztosítani életünkben. Mert ettől függ nagy mértékben mindannyiunk méltósága és boldogsága. Befejezésül Platánt idézem. Az ő gondolkodásában az imádság, a művészet és az istenek egy kategóriába tartoztak: „Az istenek megkönyörültek a munkára kárhoztatott emberi nemen és megteremtették számukra az újra és újra visszatérő ünnepnapokat azért, hogy a fáradozás után fellélegezzenek. Az ünnepléshez pedig az istenekkel való érintkezés az ünnep légkörében erőt és világosságot adjon részükre az igazi élethez." Jegyzetek: 1. A cikk anyagához merítettem Joseph Pieper és Bemard Häring gondolataiból, valamint II. János Pál pápa tanításából. — 2. A vasárnap eredetileg „vásárnap" volt. Ez a szóhasználat a kora középkorra megy vissza, amikor a pénzgazdaság és kereskedelem valójában még nem rendelkezett értékteremtő jelentőséggel. Szent István azért építtetett minden tíz falunak egy templomot, hogy a „vásámapon" mindenki eljuthasson oda, ahol az istentiszteleten kívül a termékek és más javak kicserélésére, valamint az „ünneplés" nem vallásos módjára is lehetőség nyílott. A templom lelki központ volt, a körülötte lévő tér pedig, ami régi települések esetén nem ritkán ma is piactér, a társadalmi és gazdasági élet központjává vált. A pénzgazdaság kialakulásával a kereskedelem is értékteremtő foglalkozássá vált, és a „vásár" lassan a hétköznapokra tolódott át, az is „szolgai" munka lett. — 3. A szó jelentése nem azonosítható „feudalizmussal", „abszolutizmussal", vagy „arisztokratikus" társadalmi renddel. —4. Az ácsmester, a cipész vagy az asztalos szerepe e két kategória között található. — 5. A magyar nyelvben nincs olyan kifejezés, amely ezt a kapcsolatot pontosan megjelölné. — 6. Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember. Kossuth, 1990 — 7. XI. Pius: Quadragesimo Anno. — 8. II. János Pál: Laborem exercens. Walter Kerber SJ EGYHÁZI HIVATAL ÉS EMBERI AUTONÓMIA DIAGNÓZIS ÉS TERÁPIA Diagnózis A jelenkor etikájához szükségképpen hozzátartozik az önállóságra törekvés és az intézményekkel szemben érzett fenntartás. Az egyháznak a jelenben és ebben a társadalomban kell a küldetését teljesítenie. Csak a ma élő embereket teheti tanítványaivá, más lehetősége nincs! Hogyan sikerülhet ez? Világosan kell látnunk: nem szabad felhígítani azokat a kemény erkölcsi követelményeket, melyeket a keresztény hit támaszt. Továbbá az egyház alapszervezetét és érintkezési formáit sem szabad fenntartások nélkül az ún. modern világhoz alakítania és feladnia vagy elhallgatnia a kereszténység lényegét! 236
