Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - DOKUMENTÁCIÓ - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A lelkiismereti döntés tisztelete. Német püspökök pásztorlevele az újraházasodott elváltak pasztorációjáról
— Meg kell nézni, hogy a második kapcsolatban kialakult-e a másik partnerrel és a gyermekekkel szemben az erkölcsi kötelesség tudata. — Elegendőképpen — de nyilván nem jobban, mint a többi keresztény esetén — kell látszania annak, hogy a partnerek valóban a keresztény hitben akarnak élni, és igazi vallási indítóokból szeretnének részt venni az egyház szentségi életében. Ugyanez áll a gyermekek nevelésére. Ezeket a különböző szituációkat és körülményeket az érintettek és egy okos, tapasztalt pap között folyó őszinte beszélgetésben kell tisztázni és értékelni. A lelkipásztor tárja fel az érintettek előtt azokat az eszközöket és utakat, amelyek az egyházban helyzetük rendezésére adva vannak. 4. Az egyén dönthet úgy lelkiismeretében, hogy az Eucharisztiához járul A fenti vizsgálódás után hozzák meg a döntést a szentségekhez való járulás kérdésében, amely általánosan és formálisan nem engedhető meg. Az egyházi hatóság sem adhat felelősséggel ilyen engedélyt az egyes esetekben egyoldalúan. Azonban a beszélgetés során kiderülhet, hogy az egyik vagy mind a két házastárs lelkiismeretben feljogosítva érzi magát arra, hogy az Ur asztalához járuljon (vö. CIC 843. can 1. §). Különösen áll ez abban az esetben, ha meg vannak győződve arról, hogy a felbomlott házasság sohasem volt érvényes (vö. Familiáris consortio 84.). Hasonló a helyzet olyankor is, ha a felek már maguk mögött tudják a megfontolás és elégtétel hosszabb útját. Ehhez jön még a kötelességek feloldhatatlan ütközése, ha az új család elhagyása súlyos igazságtalansággal járna. Ezt a döntést csak az egyes ember hozhatja meg lelkiismereti döntésével. Ehhez szüksége van az egyházi hivatal segítségére, amely érzékennyé teszi lelkiismeretét, és gondoskodik arról, hogy a döntés ne sértse az egyház alapvető rendjét. Minden esetet külön kell vizsgálni: nem szabad megkülönböztetés nélkül engedélyt adni, de nem szabad különbségtétel nélkül tiltani sem. E nélkül a pasztorális beszélgetés nélkül, amely tartalmazza a bánat és a megtérés elemeit is, nem lehetséges a részesedés az Eucharisztiában. A papnak azért kell részt vennie benne, mert a szentséghez járulás nyilvánosan történik, egyházilag jelentős aktus. Formális értelemben azonban mégsem a pap adja a hivatalos engedélyt (az ti. a lelkiismereti fórumon dől el). A lelkipásztor tartsa tiszteletben azok döntését, akik lelkiismeretük megvizsgálása után arra a meggyőződésre jutottak, hogy a szentáldozásért Isten előtt tudják vállalni a felelősséget. A pap nyilván különböző fokban tarthatja tiszteletben ezt a döntést, s így adódhatnak bonyolult határesetek, amikor a pap csupán nem akadályozhatja meg az Ur asztalában való részesedést, azt mintegy el kell tűrnie. Olyan eset is előfordulhat, hogy az érintett bűnösségének objektív jelei vannak, de szubjektív bűnössége nem súlyos. Ilyenkor a pap a körülmények gondos vizsgálata után bátorítsa a lelkiismeretvizsgálatra. A meghozott döntést viszont védelmezze az elítéléssel és a gyanúsítgatással szemben, s gondja legyen arra, hogy az eset ne okozzon botrányt az egyházközségben. Akinél az őszinte lelkiisme- retvizsgálat után sem jöhet szóba a szentáldozás, ez sem jelenti azt, hogy ki lenne közösítve, vagy hogy megtagadnák tőle az üdvösséget. Ezek az emberek is részesednek a kegyelem kiesdésében, a hitben, reményben és szeretetben. 5. Az újraházasodott elváltak helye az egyházközségben További kérdés, hogy nem befolyásolják-e egyéb dolgok is az elvált újraházasodottak- nak az egyházban elfoglalt helyét. A kereszt- és bérmaszülőktől olyan életet kíván meg az egyház, amely megfelel hitünknek és a vállalt feladatnak (vö. CIC 872. can; 874. can; 893. can. 1. §). Az újraházasodott elváltak sincsenek eleve kizárva ebből. A plébánosnak azonban meg kell velük beszélnie, hogy tudják-e teljesíteni a feladattal járó feltételeket. Az egyháznak végzett szolgálatokból és a különböző tanácsokból sincsenek eleve kizárva. Főként az olyan szolgálatok jöhetnek szóba, amelyek nem reprezentatív jellegűek és 17