Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - DOKUMENTÁCIÓ - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A lelkiismereti döntés tisztelete. Német püspökök pásztorlevele az újraházasodott elváltak pasztorációjáról
nem hivatalos feladatok. Nem ajánljuk, hogy az ilyenek résztvegyenek a gyermekeknek és a fiataloknak a szentségek fölvételére való előkészítésében. A plébános nem csupán a szentségek kiszolgáltatásáért és a szentségek ünneplésében való részvételért felelős. Végig kell gondolnia az újraházasodott elváltak helyét az egyházközség egészében és minden konkrét szituációban. Az érintettek sem csupán a maguk életéért felelősek, hanem az egyház javáért is. Mindenképpen fontos azonban, hogy az újraházasodott elváltak gyökeret verjenek és otthonra találjanak az egyházközségben. Nem szabad, különösen a betegeknél és a haldoklóknál, teljesíthetetlen követelményeket támasztani a szentségek felvételével kapcsolatban. Ez egyébként korábban is az egyház gyakorlata volt. Nyilván a legtöbb esetben nem lehet megtagadni az egyházi temetést sem, azonban kell, hogy a „halál előtt a bűnbánatnak valamilyen jelét" lehessen látni (vö. CIC 118. can. 1 § 3.). 6. Az újraházasodott elváltakért végzett imák és istentiszteletek Az egyház imádkozzék értük, főleg a saját lelkipásztoruk. Azonban szigorúan tilos „bármilyen liturgikus cselekményt végezni az újraházasodott elváltakért, történjék az bármilyen okból vagy ürüggyel, még ha pasztorális természetű is" (Familiáris consortio 84). Ha ez a megszokott istentiszteleti rendben történnék, azt a benyomást kelthetné, mintha minden rendben volna. Viszont az elváltak lelki gondozásához tartozik a velük végzett közös imádság, s buzdítsák őket az egyházközség hivatalos istentiszteletein való részvételre, külön invokációt mondjanak értük a Hívek könyörgésében. A lelkipásztor fejezze ki együttérzését egy-egy látogatással, beszélgetéssel, levéllel vagy valami más módon. 7. A pasztoráció konkrét felelőssége A fenti alapelvek szerint minden lelkipásztor közelebb tudja hozni az érintetteket az egyházközséghez. A tisztázó beszélgetést egy tapasztalt pap végezze, aki a szentáldozáshoz való járulás esetén mindig értesítse az illetékes lelkipásztort. Ezt kívánja az a felelősség, amely a lelkipásztort terheli az egyházközségben a liturgia és az Eucharisztia, valamint az egyházzal való kiengesztelődés minden formájáért (vö. 2Kor 5,11-21). Megemlítjük, hogy jó lenne, ha minden esperesi kerületben lenne egy tapasztalt pap, aki a különösen nehéz szituációkban rendelkezésre állna. Mindez azt mutatja, hogy a probléma kezelésénél nagyfokú érzékenységre és megértésre van szükség a lelkipásztorok és munkatársaik részéről az igehirdetésben és a hitoktatásban, a vasárnapi prédikációtól az iskolai hittanóráig. Az egyházközségek tagjainak pedig nagy türelemre, szeretetre és diszkrécióra van szükségük. (A körlevél Naziánzi Szent Gergely egy mondatával fejeződik be: „Nem szabad szigorúságban túlozni, nem szabad gyenge engedékenységgel felforgatni.") (Forrás: Herder Korrespondenz 1993/47./9. 463-467. (Respekt vor dem Gewissensentscheidung) Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az Olvasó elé. 18
