Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László: Felnőttek bevezetése a hívő közösségbe

Azontúl, hogy a legfőbb közösségformáló maga a Szentlélek, az Ő kegyelmi ajándékai alkotják meg a „koinóniát" (ApCsel 10; lKor 12-14; 2Kor 13,13), s hogy Jézus Krisztus az, aki által közösségeink Istenbe ágyazódnak (Róm 3,11), valamint hogy megvan egyházunknak a hagyományos közösségépítő gyakorlata: igehirdetés, liturgia, agapé, — néhány elemre külön is oda kell figyelnünk:

— Elköteleződés. Az emberek általában, a fiatalok különösen is, nehezen kötelezik el magukat. Egyrészt szabadságukat féltik, másrészt felelősséget sem szívesen vállalnak. Újabb és újabb konkrét feladatokkal bízzuk meg a hozzánk érkezőket, hogy megsejtsék: az egyház számít rájuk, összetartozunk.

— Szükséges információk nyújtása. Egyrészt oktatásunkban kapjon hangsúlyos helyet a világiak méltósága és felelőssége (lPt 2,2-10), a karizmák különbözősége (lKor 12,14), másrészt fontosak mind a rész, mind az egyetemes egyház életéről való információk.

— A dialóguskészség fejlesztése. A Szentlélek a különböző adományok és feladatok feszültségében élteti az egyházat. Kapcsolat a különbözőségekben, egység a sokrétűségben, mindez csak a dialógus által valósulhat meg. A fejlődő dialóguskészség hozza létre a közös felelősség és teherviselés szellemét.

— Apostoli tanúságtétel. Amikor Isten bennünk végbevitt tetteit, tapasztalatainkat megosztjuk egymással: „communio" jön létre.

— Megfelelő találkozási alkalmak kezdeményezése: imacsoport, felnőtt katekézis, szülők szemináriuma, plébániai vitaest, mind-mind egy-egy befogadó közösség csírái lehetnek.

e) A böjt és az imádság, mint az isteni kegyelemmel való együttműködés eszközei. — Az OICA külön meghívja a katekumeneket az imádságra és a böjtre. Sajnos, ezek az eszközök alig épülnek be hittovábbadási, egyházépítő törekvésünkbe. Gyakran leragadunk a pszichológiai humanizmus szintjén, kifelejtjük az emberből a transzcendens elemet, te- remtményi mivoltát, az áteredő bűn ejtette sebeket, a rossz jelenlétét és tevékeny hatását világunkban és az egyes ember életében. Pedig Szent Pál felhívja figyelmünket a lelki élethez szükséges lemondásra: „Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Ők koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, hanem megzabolázom és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak" (lKor 9,24-27).

Az aszkézis, a böjt alkotásra serkent. Célja a lelki tisztaság, a szentség, az anyagi kötöttségektől való minél teljesebb szabadság. Mögötte nem világtagadás áll, hanem az egészséges lélek ereje: a lényegre törekvés. Ilyen értelemben a böjtöt, az aszkézist az ember természetes igényének is nevezhetjük.

Az imádság gyakorlása nagyban segíti a keresőt az Istennel és az egyház értékrendjével való egységre. Segíti megérteni, hogy először jön az Isten és minden egyéb csak utána. Az imádság által Isten Lelke fokozatosan meghódítja az ember szívét. Az imádság által tapasztalattá válik, hogy Isten nemcsak az odaáti életben vár reánk, hanem itt van a közelünkben, „benne élünk, mozgunk és vagyunk", életünk minden eseményében találkozhatunk vele.

f) Információ helyett személyes hitből táplálkozó kommunikáció. — Amikor akár személyesen, akár közösségileg valakit a hit felé vezető úton segítünk, különböző alternatívák kínálkoznak: lehetek tanító, lehetek próféta és lehetek a másikkal kommunikálni kész, a párbeszédet vállaló dialógus-partner.

— A tanító. Öntudatos, magabiztos. Tárgyszerűen beszél. Jóformán nem befolyásolja, milyen közeghez szól. A hallgatóktól elhatárolja szakmai gőgje. Segítőkészsége atyáskodó. Szívesen használ idegen szavakat. Ezzel nyomatékosan kifejezi: higgyetek nekem, hiszen műveltebb vagyok, mint ti. Közben hallgatói egyre jobban elszigetelődnek tőle. Előadása elsüllyed a mindannyiunkat körülvevő információ áradatban. A közvetített üzenet sok esetben hatástalan marad.

— A próféta. Tudja, hogy Isten szavát közvetíti. Biztonságát nem csupán mondanivalójának igazsága adja, hanem az, aki küldte. Ha közben elfeledkezik saját elégtelenségéről, dörgedelmeket mond, sokszor erős érzelmi telítettséggel, de személytelenül. Nem az

176