Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László: Felnőttek bevezetése a hívő közösségbe

2. Közelebbi előkészület.

Célja nem annyira a tanulás, mint inkább a lelki elmélyülés. Különös jelentőséggel bírnak a bűnbánat és az önmegtagadás cselekedetei, a szeretetgyakorlatok és az ima.

Kísérő szertartások:

— Exorcizmus áldással: könyörgések a jelölt lelki megújulásáért, megerősödéséért.

— Scrutinium: nem valamiféle vizsgát jelent, közelebb áll a tanúságtételhez. A jelöltet az Isten szeretetére szeretné elsegíteni.

— Bűnbánati liturgia. Ajánlott ideje nagyböjt harmadik és ötödik vasárnapja között.

— Traditiones: a hit és az istengyermekség örömének felébresztése a Hitvallás és a Miatyánk átadása által.

— Epheta: Isten Igéjét meghallani — kegyelem.

— A katekumenek olajával való megkenés, ami „felkenést" jelent a keresztény küldetésre.

c) Befogadó szentségek kiszolgáltatása. — Nagyszombatot a jelöltek imádsággal és böjttel lehetőleg együtt töltsék. E napon kerülhet sor a szentségek vételét közvetlenül előkészítő szertartásra.

— keresztelés: hangsúlyozni kell, hogy ez nem csupán megtisztulási rítus, hanem új élet Krisztusban;

— bérmálás: a hittel együtt vállalja a tanúságtételt;

— Eucharisztia: a krisztusi életbe való befogadás teljessége.

d) Mysztagógia. — Ideje a befogadó szentségek vétele utáni hetek (ha húsvétkor volt, akkor kb. pünkösdig tartson). Célja: még jobban elmélyülni a krisztusi életben (ima, Szentírás), a közösségi életben (Caritas), a liturgikus életben (a kezesek szerepe fontos). Csúcspont, de nem befejezés.

Liturgikus kísérlet:

Neofiták miséje. („A" év húsvét utáni vasárnap olvasmányai).

A mysztagógiát ünnepség zárja le.

A keresztség egy éves évfordulóján az új keresztények ismét jöjjenek össze.

Elemek, amelyekre a hit továbbadásánál kevés gondot fordítottunk

Az Ordo Initiationis Christianae Adultorum néhány olyan elemre hívja fel a figyelmünket, amelyek egybeesnek a mai fiatalok igényeivel is.

a) A szimbólumok, szertartások beépítése az előkészítésbe. — Lelkiségi mozgalmaink sok paraliturgikus elemet hoztak létre. Szinte minden lelkiségi mozgalomnak megvan a sajátos liturgiája. Egyházunk életének mindennapi megnyilvánulásai a szertartások. Az OICA is ajánlja, hogy a hit útjának egy-egy szakaszát egy rövid szertartás zárja le: befogadási ünnepség, electio, scrutinium , bűnbánati liturgia, traditiones, redditio symbolis, epheta, katekumenek olaja, stb.

Korunk embere újra igényli a szimbólumokat, amelyek érzékelhető módon jelenítenek meg lelki történéseket. Az ember belső természete szerint szimbólumalkotó lény. A görög „szünballein" az összevetni, összeilleszteni igéből származik. Az ember testével, szavaival, „képes" tettekkel jelzi a közvetlenül nem érzékelhető valóságot. Egy-egy szertartás mély szimbólumai kölcsönösen egybeillesztik a testi és szellemi világot. Az előbbi nyelvileg kifejezi az utóbbit, a szellemi megjelenése sajátos jelleget ad a testnek. A szentségi jelekről mondja a Liturgikus konstitúció 59. pontja: „nemcsak feltételezik a hitet, hanem szóval és anyagi elemekkel táplálják, erősítik és kifejezik." A szentségi felkészülésnél használható szertartások is hasonló módon táplálják, erősítik és kifejezik a hitet, sőt, a közösen átélt szimbólumok közösséget hoznak létre.

Minden átélt szertartás önkifejezésünk eszköze, formát ad vallási élményeinknek, ugyanakkor ezek az átélt gesztusok visszahatnak ránk. A szertartások elhagyásával szegényebbek maradunk, hiszen az egyik lélektani tétel szerint: „ha az ember nem fejezi ki átéléseit, akkor azok nyomtalanul átfolynak rajta." A szertartások elhagyásával egy nem

174