Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Werbick, Jürgen - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Házasság és család - krízis és megújulás
7. A család kontraszttársadalom? A családnak a társadalom kontrasztjaként kellene élnie, mint „kontraszttársadalom". De ne akarjon a „boldogok szigete" lenni. Hiszen nagyon sokszor csupán belső megvalósítása annak, ami „kívül" is érvényes. Tanúságtevő közösség, a nyílt őszinteség helye, a küszködésé, olyan hely, ahol nem kellene egymás előtt tettetni magunkat. De nem éppen az ellenkezője történik mindennek? A családdal foglalkozó lélekgyógyászok sokat tudnának mesélni arról, mennyire elfojtó közösségek lettek a családok, amelyekben éppen az nem kerülhet terítékre, ami ténylegesen történik; amelyekben éppen annak nincsen helye, ami valóban foglalkoztatja a tagokat. Ha ez így van, akkor ez a legmélyebb oka a család krízisének, s ez az a pont, ahol a krízis üdvös lehetne. S egyúttal nem az a hely-e, ahol Isten megjelenhet és meg akar jelenni a családban, az az Isten, aki az igazság a sze- retetben, aki az igazság személyes kiengesztelő ereje. Megengedem, az összefüggések sokszor egészen mást mutatnak; hogy az Isten (az egyház, a vallás) családjainkban való megjelenésének az a következménye, hogy a tagok elbújnak egymás elől. Talán Isten lenne az egyik döntő oka annak, hogy a családok elfojtó közösségekké válnak? Ez volna az a katasztrófa-perspektíva, amelytől talán mindannyian félünk, s amit éppen ezért nem szabad egyszerűen elfojtanunk? Vajon a családnak van-e esélye arra, hogy az alternatív tapasztalatok megosztásával kifejlessze a közösségben az ellenálló erőt, a másik iránti figyelmesség, a nem tolakodó, mélyen jóakaró/elfogadó figyelmesség megtapasztalásával? Ha csak el akar szigetelni, akkor nincs esélye. Ez csak börtönné tenné a családot, amelyből igyekszik mindenki minél előbb kiszabadulni. Azonban mégis van esélye a családnak, ha a figyelmesség megtapasztalása a figyelmesség eltanulására hív fel; arra, hogy koncentráljunk arra a kihívásra, hogy együtt élhetünk és együtt kell élnünk, arra az ígéretes igazságra, amely a szeretetben található. Van esélye a családnak, ha abban az „alternatív Lélek" fúj, ahol engedjük Isten Lelkét hatni. Vajon megtapasztalunk-e mi magunk, megtapasztalnak-e gyermekeink is valamit ebből az alternatív Lélekből, abból a szenvedélyből, amely nem hagyja magát kifizetni az igények többé-kevésbé rendelkezésre álló kielégítésével? Él-e az a Lélek családjainkban, amely erőt ad, hogy azok többek legyenek fogyasztó helyeknél, elosztó ügynökségeknél? Biztosan nem lesz számunkra, keresztények számára szegénységi bizonyítvány, ha újra meg újra hívjuk ezt a Lelket, mert még kevéssé érezzük jelenlétét. Az azonban szegénységi bizonyítvány volna, ha nem próbálnánk meg egy kis helyet fönntartani számára. Nyilván sokszor gyámoltalannak tűnnek azok a kísérleteink, amelyekben megpróbáljuk nyitva hagyni Isten felé a figyelmesség helyét, életünk közös megbeszélésének és kibeszélésének a helyét, amikor megtartunk bizonyos rítusokat, amelyekben megfogható ennek a valóságnak a mélysége. — Gyámoltalannak tűnő kezdeményezései ezek annak, amit úgy hívunk, hogy „keresztény családi kultúra". De mégis így van: hinnünk kell abban, hogy valamit meg kell változtatnunk. Sokszor gyámoltalannak tűnő kísérletünkkel nevetségessé kell tennünk magunkat azok előtt, akik az uralkodó rossz szellemmel békét kötöttek. Szabad hinnünk abban, hogy semmi — a legkisebb dolog sem — hiábavaló, ha az megadja az esélyt Isten Lelkének, hogy életünket beoltsa azzal a szenvedélyes lelkesedéssel, ami Ő maga. Jegyzetek: 1. Csak mint kiemelkedő példát említem L Wachinger. Ehe, einander lieben — einander lassen című könyvét. München 1986. — 2. L. Wachinger: Ehe, 11. o. — 3. i.m. 16 sk o. — 4. A Guggenbühl - Craig: Die Ehe ist tot — lang lebe die Ehe! Zürich 1976.53. o. — 5. F. Nietzsche: Menschliches, Allzumenschliches I. Aph. 133, Kritische Studienausgabe Werke, München 1980,2. kötet 127. o. Eredeti dm: Ehe und Familie — Krise und Erneuerung, in: Walter Seidel - Peter Reifenberg (Hg.): Moral konkret. Impulse für eine christliche Weltverantwortung. Würzburg 1993. Fordította: Bánhegyi B.Miksa OSB 137
