Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A szentmise - a lelkipásztorkodásban
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK Tomka Ferenc A SZENTMISE A LELKIPÁSZTORKODÁSBAN „A szentmise az egész keresztény élet központja, mind az egyetemes egyház, mind a helyi egyház, mind pedig az egyes hívek részére — mondja a Liturgikus Konstitúciót idézve a Római Misekönyv Általános Rendelkezése. Majd ismét a zsinat szavaival folytatja: „Éppen ezért nagyon fontos, hogy a szentmisébe... a szent szolgálatot teljesítők és a hívek is sajátos helyzetüknek megfelelően bekapcsolódjanak. Ez a cél akkor érhető el, ha — tekintetbe véve az egyes közösségek természetét és sajátos körülményeit — az egész ünneplést úgy rendezik meg, hogy az a híveket arra a tudatos, tevékeny... bekapcsolódásra vezesse, amelyet az egyház kíván, amelyet az ünneplésnek a természete megkövetel, és amely a keresztény népnek a keresztségből származó joga és kötelessége." (RMÁR. 1. fej. 2.3.) Ezek és a hasonló kijelentések óriási visszhangot váltottak ki a II. Vatikáni zsinat korában, aztán lassacskán már közhelynek tűntek. Pedig, míg egyes helyeken a lelkipásztorkodás számos kísérletet tett, hogy a mise külső formájában is úgy jelenjen meg, mint az egyéni és közösségi keresztény élet forrása és csúcsa, más helyeken legfeljebb csak a törvény betűje valósult meg. Vagy pontosabban talán azt kell mondani, hogy egyes plébániákon a mise megújításának egyes szempontjai valósultak meg, másokon mások, de bizonyára legtöbb helyen van még mit tenni, hogy az egyház által megrajzolt ideált megközelítsük. Amikor a következőkben megpróbáljuk összefoglalni a szentmise megújítását célzó lelkipásztori kezdeményezéseket, ez egyben indítást is szeretne adni, hogy — 30 évvel a zsinat után — újra átgondoljuk, mi az, ami a mise liturgiájával kapcsolatban környezetünkben megújítható vagy megújításra szorul. Ez a rövid összefoglalás talán indítást adhat többeknek, hogy az itt szereplő szempontokat mások javára leírják. A) A szentmise lelkipásztori alakításának néhány lehetősége 1. A mise előkészítése — Az előkészítők A szentmise jó felkészítése igényes feladat. Sok plébánián egy hitoktató, kántor vagy pl. a liturgikus munkacsoport vállalja. Ők osztják be, hogy egy-egy mise szép alakításában kik vegyenek részt. Vannak plébániák, ahol pl. egy-egy hittancsoport, felnőtt csoport vagy a képviselőtestület váltakozva vállalja a mise széppé, meghitté tételét. Segítségükkel számos feladat megoldható. (Pl. ők vállalhatják a misén a felolvasást, a perselye- zést, az érkezők fogadását stb.) (Az ortodox liturgiában az előkészület a mise szerves része. Nem csupán a sekrestyés feladata, hanem az egész közösségé. Az előkészülettel megkezdődik a misén való cselekvő részvétel. A liturgia intézményesülése vagy elidegenedése nyomán a közösség elutasított magától bizonyos feladatokat, s átutalta fizetett alkalmazottaknak — adott esetben pl. a sekrestyésnek és kántornak. Rájuk ugyan van szükség, de valójában az volna a feladatuk — amint ez itt-ott meg is valósul —, hogy összefogják a közösség tagjainak megfelelő bekapcsolódását a liturgiába.) — Fogadócsoport Nyugaton gyakori, hazánkban is terjed, hogy a mise előtt a templomajtóban néhány fiatal vagy felnőtt (a képviselőtestület egy-egy tagja) köszönti az érkezőket. Ahol először 116
