Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kirschläger, Walter - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A házasság és a család keresztény szemlélete - Biblikus megjegyzések
TANULMÁNYOK Walter Kirschläger A HÁZASSÁG ÉS A CSALÁD KERESZTÉNY SZEMLÉLETE — Biblikus megjegyzések — Az Újszövetség nem konkordancia, nem is egyetemes lexikon, amit csak fel kell lapoznunk, s máris kiolvashatjuk belőle életünk minden kérdésére, fölvetődő problémájára a választ. így van ez az egyes egészen konkrét kérdések esetében, de olyankor is, amikor az életnek egy-egy területére, vagy — mint a következőkben — valamely családi állapotra nézve keressük, hogy milyen legyen a magatartásunk. A biblikus szövegek helyes értelmezése nem jelentheti azt sem, hogy egyszerűen lemásoljuk Jézus nyilvános működéséből vagy az Ósegyház életéből vett elbeszéléseket. Ez helytelen értelmezésekhez és szélsőségesen egyoldalú gyakorlati következtetésekhez vezetne. A bibliai szerzőket eg- zegetikai alapelvek szerint kell értelmeznünk, s utána azt kell megfontolnunk, hogy mi következik azokból a mai keresztény élet gyakorlata számára. Ilyen megfontolással kell olvasnunk az itt következő gondolatokat, amelyekben arra a kérdésre keressük a választ, hogy az Újszövetség szempontjából mi teszi a házasságot és a családot kereszténnyé. A probléma terjedelme miatt csak rövid vázlatot tudunk adni, amely alaposabb kifejtést és továbbgondolást kíván. 1. A házasság mint Istentől alapított életközösség Jézus tanításában az Ószövetség értelmezéséhez nyúl vissza, amely a házasság partner-közösségét a teremtés rendje egyik fundamentális elemének tartja. A jahvista Tér 2,24-ben olvassuk: „A férfi (ezért) elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz." A (későbbi) papi irat szerzőjének a megállapítása a Ter 1,27-ben: „Férfinak és nőnek teremtette" az embert, szóról szóra benne van a celebsz élet kérdéséről szóló elbeszélésben (Mk 10,2-9 és par.). Ez a két szentírási hely adja Jézus tárgyilagos kijelentésének hátterét: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét" (Mk 10,9 és par.). Az újszövetségi tanítás szerint, ahogyan azt az evangéliumokban olvassuk, a házassági életszövetség nemcsak az emberi élet szükségszerűségeiből felismert és kifejlődött intézmény, hanem magának Istennek teremtő akaratában van lehorgonyozva. Az ószövetségi értelmezésből kiindulva a Jézus-korabeli zsidóság tudatában nyilván az utódok gondolata állt az első helyen. Ugyanakkor azonban gondolnunk kell a jahvista szerző szavaira is, aki végre az asszonyban látja meg a férfival, Adámmal egyenértékű partnert. (Vö. Tér 2,23) A házasságnak Isten teremtő akaratába való bekapcsolása a további elméleti és gyakorlati értelmezés szempontjából döntő jelentőségű. Ha ebben az összefüggésben arra gondolunk, hogy az egész teremtés a maga sajátos, lényegéhez tartozó dinamikájában az Istenben való beteljesedésre irányul, akkor ez egészen különleges, sajátos módon érvényes a házasságra. Ebben az összefüggésben annak kell mondanunk a házasságot, ami az egyház teológiájában és gyakorlatában az üdvösség jelei közé sorolja: a keresztény értelemben vett házasság szentség, azaz önmagában is Istennek szerető emberhez-for- dulását hirdető jel. A megélt partneri kapcsolatnak egyedülálló volta, a másikhoz való személyes odafordulás, az én háttérbe szorítása a szeretett partner kedvéért, sőt a saját személy feloldódása a másikban és a másikért: mind erre a jelszerűségre mutat. 6
