Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Széll Margit: Dr. Jelenits István piarista tartományfőnökkel. "... Az én igéim el nem múlnak..."
találkozás oda fordított, ahol az irodalmi stúdium és a teológia közelebb áll egymáshoz. Tulajdonképpen az atyák magyarázatai vezettek a Bibliához. Az előbb azt mondtam, hogy a Szentíráshoz valami személyes kalauz kell. Az én számomra a személyes kalauz elsősorban Ágoston volt, akinek János evangéliumához írt kommentárjait még gimnazista koromban forgattam, később pedig zsoltár-kommentárjait tanulmányoztam. Tanár úr egyidejűleg tanított hittant a középiskolában, a rendi főiskolán és rendszeresen adott plébániai bibliaórákat. Hogyan hangolta össze a különböző'síkokat? Milyen tapasztalatokat szerzett mindebből? — 1959-ben kezdtem tanítani egy évig Budapesten, utána öt évre Kecskemétre kerültem. Először magyar irodalmat, később az egész iskolában hittant is tanítottam. Majd elöljáróim akaratából visszakerültem Budapestre. Albert István tartományfőnökünk, aki addig a rendi főiskolán, a Kalazantinumban a biblikus tárgyakat tanította, rám bízta ezeknek az oktatását. Meglehetősen váratlanul ért, mert a Hittudományi Akadémián folytatott tanulmányaim során erre nem készültem igazán. Mégis nagy érdeklődéssel és örömmel fogadtam a feladatot. Később kifejezetten gondviselésszerűnek éreztem, mert a kétféle tanulmányi utam: az egyik az irodalom és filozófia, a másik a teológia, itt bizonyos fokig találkoztak. Jó hasznát vettem a filológiai iskolázottságnak — amit nem is a teológián sajátítottam el, hanem bölcsészkaron — a bibliai szövegeknek a megközelítésében. Mivel még igazán nem ismertem a modem biblikus irányzatokat, az egzegézis- nek és az egész biblikus szemléletnek a világát, ekkor ébredtem rá arra, hogy mindez születésében egy tőről fakadt azokkal a filológiai irányzatokkal, amelyekkel viszont egyetemi tanulmányaim során már találkoztam. Hozzá kell tennem, hogy akkor a Hittudományi Akadémián főleg Szörényi Andor professzor volt a biblikus tárgyaknak az oktatója. O ugyan jól ismerte a modem biblikus eredményeket, de úgy éreztem, nem tudta még igazán az ő katolikus iskolázottságával és meggyőződésével harmóniába hozni. Sok vonatkozásban bizonyos belső feszültség jellemezte óráit. Sokszor ki is mondta, hogy ha ezek a modem biblikus eredmények esetleg a katolikus hittel össze is hangolhatok, akkor sem valók például a nagy közönség elé. Meglepve tapasztaltuk, hogy amikor prédikált, másként értelmezte a szövegeket, mint amikor az egzegézis órákat tartotta. És ezt a belső kettősséget ő igazán sohasem tudta áthidalni. Vajon nem azért tette-e, mert a szószéken inkább a Szentírás lelki gazdagságát akarta feltárni, és az új, még le nem ülepedett magyarázatoktól akarta megvédeni az arra fel nem készült hívek áhítatát? — De, biztosan. Én azonban azt gondolom, azt hiszem — és ez az, amiben a mi nemzedékünk szerencsésebb — ezekről a legújabb szemléleti fordulatokról is lehet úgy beszélni, hogy az a híveknek a jámborságát ne hozza zavarba. Úgy vagyunk ezzel, mint a modem művészet megközelítésével. Azt hiszem, a gyerek számára ez nem okoz gondot. Nem a katolikus és a modem egzegézis között van ilyen szakadék, hanem a régi vágású és a katolikus egyházban hosszú ideig egyedül lehetségesnek gondolt bibliai megközelítés és a modern szemléleti formák között van az ellentét. Azt tapasztalom, hogy ha igazán komolyan és egyszerűen nézzük ezeket a dolgokat — legalábbis számomra úgy volt — a modem bibliai megközelítések nem csökkentették a szövegnek Istenre nyíló mélységét vagy megrendítő hitbéli erejét, hanem inkább segítettek annak a feltárásában. Ha valamit lerombol, nem a hitet rombolja le, hanem egy prekoncepciót — fogalmi elővételezést. Az egyháztörténelem bevezetéseként a gimnáziumi órákon biblikus történelmet is szoktam tanítani. És ezt nagyon modern módon teszem. Egyik iskolai beszélgetésben arról volt szó, hogy az Ószövetség könyveit hogyan értelmezzük ma és hogyan vegyük 87
