Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Széll Margit: Dr. Jelenits István piarista tartományfőnökkel. "... Az én igéim el nem múlnak..."
ki belőle azt a történelmi magot, amely sokszor a képzelettől körülszőtt hagyományban élt tovább és így kapta meg végső megfogalmazását. Jelentkezett egy gyerek és azt mondta: Tanár úrnál előbb szó van a Bibliáról, azután szó van a tudományról. És amikor a kettő valamiképpen — ha nem is ellenkezik, de nem ugyanazt mondja — akkor mi rendszeresen a tudomány mellett döntünk, és a Bibliából annyit fogadunk el, amennyit a tudománnyal is össze tudunk egyeztetni. Hát rendjén való ez? Én akkor azt mondtam neki: Nézd, ez a kérdésfeltevés alighanem rossz. Itt nem a Biblia van, és a tudomány. Hanem van a Bibliának „naiv olvasata" és a tudomány. És mi, ha tudomány nélkül vesszük elő, akkor is egy nagy adag prekoncepcióval olvassuk a Bibliát. Például önkéntelenül azt hisszük, hogy az olyan, mint egy mai újságriport, tudósítás vagy modem történelmi felfogás, holott ezelőtt 2500 évvel írták ezeket a könyveket. Ha ennek a tudatával közelítünk, akkor nem a Bibliát tépázzuk meg a tudománnyal, hanem a már első olvasással kialakított saját elképzelésünket. A bibliakritika nem a Bibliát, és pláne nem a Jóistent kritizálja, hanem önmagunkat kritizáljuk vele. Mert amint említettem, akkor is, ha „naiv olvasóként" vesszük kezünkbe a Bibliát, áldozatai vagyunk egy csomó előítéletnek vagy olyan elképzelésnek, amit meg sem fogalmazunk, de mégis érvényre jutnak bennünk, amikor értelmezni kezdjük a könyvet. Tehát nincs értelmezet- len bibliaolvasás. Ha jegyzetek nélkül kezdem olvasni a szent szöveget, akkor is már önkéntelenül a magam ismeretének a rendszerében helyezem el. Abban a koordináta-rendszerben, amiben az én szokásos olvasmányaimat is értelmezni szoktam. — Na, most a kritika arra szolgál, hogy figyelmeztessen: Az én koordináta-rendszerem ehhez a könyvhöz így nem alkalmazható. Tehát, ha azt akarom tudni, hogy ez a könyv mit mond, a szerző mit szánt bele —, akkor tudatosan ki kell lépnem a saját értelmezési rendszeremből és tudomásul kell vennem, hogy ez 2000 év előtti könyv, és másfajta műfajban, másfajta közönségnek és másfajta feltételek között írták mint manapság szoktak születni a könyvek. A modern tudomány nagyon alázatosan pontosan arra törekszik, hogy az önkéntelenül kialakított, a könyvhöz nem illő értelmezésrendszer Prokrusztész ágyából kiemelje a könyvet és segítsen abban, hogy a hozzá illő értelmezésrendszert sajátítsam el, innen jussak el a könyv igazságáig és azt szembesítsem aztán saját életemmel. A fent említett tudásban, tudományos gondolkodásban járatlan emberek felismerhetik-e a Biblia igazságát vagy mindenképp fel kell őket készíteni? — Ezek nagyon érdekes kérdések és fontos elgondolkodni rajtuk. Valóban úgy van, — és nemcsak a modern biblikus eredmények megértéséhez van szükség valami fajta iskolázottságra, hanem a Biblia megértéséhez is. Ez persze furcsa ellentétben látszik azzal, hogy Isten a szegényekhez fordul, az utolsókból lesznek az elsők... nem a tudósoknak, hanem a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki magát. — Nekem meggyőződésem, hogy azért a Biblia nem az egyén kezébe való, hanem a közösség kezébe. És az az egyén is, aki egyedül olvassa a Bibliát, az is egy közösség tagjaként kell, hogy olvassa, különben nem jut el oda, hogy Isten szavát hallja ki belőle, hanem saját félelmének vagy reményeinek visszhangját fogja elsődlegesen kihallani. A Szentlélek ereje, kegyelme közvetlenül nem indíthatja az embert a Szentírás helyes értésére? — így nem hiszem. A Szentlélek az egyházban van otthon. Maga Jézus azt mondta, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, köztük vagyok! — Persze azt is mondta az imádságot illetően, hogy a rejtekben kell imádkozni, az Atya ott hall meg minket igazán. Dehát a keresztény közösség olyan, hogy ott az ember egyszerre van rejtekben és mégis közösségben. A Szentlélek úgy működik, hogy ami a közösségnek a tudása meg a segítsége, az nem uniformizálja az embert, hanem meghagyja a maga intimitásában, de közvetíti a közösségnek a kontrollját és az információit az emberi lét legszemélyesebb központjába. 88
