Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dávid Katalin: Biblia és művészet
tő kígyó mondta — az Istenhez tesz hasonlóvá. Az ősszülők erről a fáról ettek, ennek büntetése lett a halál: az Úr elzárta az utat az élet fája felé. AZ ÉLETFA a megváltás misztériumát hordozza és így a legkorábbi időktől összefonódik a kereszttel. Krisztus kereszthalála nyitotta meg az elzárt utat, váltott meg bennünket az elveszett boldogság visszanyerésére. A kereszt-legenda szerint a megváltás fája az élet fájának sarja. Az Úr a haldokló Ádámhoz elküldte angyalát az élet fájának rügyével, Adám a szájába vette és ezzel temették el. így nőtt ki az a fa, amelyből a golgotái keresztet ácsolták. A keresztnek mint életfának gazdag az ikonográfiája. Sokszor ábrázolják indákkal, rügyekkel, ágacskákkal borítva, sőt ágai között — éltető jellegét hangsúlyozva — madarak is pihennek. Rajta a Megfeszített alakja, mint e fa nemes gyümölcse. A keresztről szólva illő megemlítenem Szent Bonaventura nevét, akinek meditációi a kereszt és az életfa kapcsolatáról mind a művészetben, mind az irodalomban gazdagon éreztették hatásukat (Lignum vitae). A Jelenések Könyvéből indított elmélkedése Krisztus életét egy 12 ágból és 12 gyümölcsből komponált fa formájában ábrázolja. Az alsó négy ág a gyermekkort, a középső a szenvedéstörténetet, a felső pedig a megdicsőülést jelzi. Minden ágra röviden megfogalmazza a bibliai eseményt, mely azután alapja a képet szemlélő személy meditációjának. Értelmezésében megmutatkozó sajátos ambivalenciája miatt megemlítem az oroszlánt, a keresztény művészet egyik legfontosabb jelképét. Képviselője a hatalomnak és a föl- ségnek. Az Ószövetség egyik csodálatos szövege Jákob áldása, amikor 12 fiának tudtára adja jövőjüket. Itt hangzik el Júdáról: „Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel fiam... Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától" (Tér 49,9-10). Júdának törzséből származik Dávid és az ő házából Jézus: innen ered az oroszlán Krisztus-jelentése. Júda oroszlánját a középkor kereszttel ábrázolja, sok esetben keresztglóriával, hogy egyértelműen jelezze a Megváltó királyi fölségét. Az oroszlán a középkori építészetben gyakran mint őr jelenik meg, ahol a kapuk architektúrájának részeként ábrázolják. Ugyancsak e jelentése miatt használták az oroszlánfejet ajtókopogtatóként, azaz bajelhárító, gonoszt elijesztő erőként. Ez a jelentése Salamon trónjának ábrázolásánál. A Királyok Könyve szerint az oroszlánok a Salamon gazdagságát bizonyító uralkodói szék díszei-őrei. A trón a keresztény művészetben Isten anyjának trónja lesz, amelyhez hat lépcső vezet fel, két oldalán 12 őrt álló oroszlánnal. A szám részben Izrael 12 törzsére, részben a 12 apostolra utal. Az oroszlán-szimbólum karakterisztikus példája a szimbólumokban rejlő ambivalenciának. Az egyházatyák már a korai időkben gonoszként értelmezték. A művészetben is így jelenik meg, amikor a Sámsont megtámadó oroszlánt ábrázolják (Kiv 14,5-6), hozzákapcsolva a pokol tornácára leszálló Üdvözítő alakját. Sámson Krisztusra, az oroszlán a sátánnak a megváltással elpusztított hatalmára utal. Ez az értelmezés tehát — hogy az oroszlán a gonosz jelképe — éppen úgy bibliai eredetű, mint ahogy Krisztus szimbólumaként is az volt. Sátáni jelentését egyértelműen fogalmazza meg Péter apostol levele, aki figyelmezteti a hívőket, hogy vigyázzanak, mert ellenségük, „a sátán ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, hogy kit nyeljen el" (lPét 5,8). Ezért az oroszlán jele a szentségnek és a kárhozatnak, a védelmet vagy éppen a pusztítást hozó erőnek, az állhatatosságnak, a mértékletességnek és a bátorságnak ugyanúgy, ahogyan az embert meggyalázó szenvedélyeknek és a gőgnek. A jelképek genezisének lényege, hogy a létező dolgok tulajdonságaihoz a meditáció analógiát keres. Ebből következik, hogy a jelkép és jelentése között mindig van logikai kapcsolat. Ez lesz az alapja annak a konvenciónak, hogy az ábrázolt kép ezt vagy azt a jelentést hordozza. Egy-egy társadalmi megegyezés köti tehát össze a kettőt, mely akár titkos jel is lehet, ha a kép jelentését illetően a megegyezés csak szűk körre korlátozódik. Az alkalmazás folyamatában egy idő után — legtöbb esetben — a logikai kapcsolat eredete elhomályosul, jel és jelkép eggyé válik és a kép már csak szimbólum-jellegében él. Pél74
