Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dávid Katalin: Biblia és művészet
mét jelképezik és megmenekülésünk reményére utalnak. Ezért ábrázolják többek között a mezőn szabadon szárnyaló madarat (Lev 14,7), a gázai városkapuval a hegyre felmenő Sámsont (Bir 16,3), a Góliátot legyőző Dávidot (ISim 17,50-51), Dániel megmenekülését az oroszlánok barlangjából (Dán 6,24) stb. Mindezek valójában csak ízelítőt adnak a tipológiai ábrázolások gazdagságából, de jelzik a művészetnek azt a lehetőségét, hogy a teológia tanítását direkt módon közvetíteni tudják. A KERESZTÉNY MŰVÉSZET SZIMBÓLUMAI ikonográfiái gyökerüket a Bibliából kapták. E jelképek legismertebbjei, a leggyakrabban használtak kivétel nélkül a Szentírásból erednek. Krisztusra vonatkoztatni pedig bármit a jelképek közül csak akkor lehetett, ha a Biblia valamelyik megfogalmazása vagy a Biblia szövegéből következő teológiai evidencia erre lehetőséget nyújtott. Az egyik legszentebb téma és így jelkép a Szentháromság ábrázolására vállalkozik. A Szentírás két jelenetéhez kapcsolódnak a művek. Az egyik, amelyben a személyek teljes kinyilatkoztatása történik, jézus keresztelésének jelenete (Mt 3,13-17). Lent Krisztus áll, fent az égből az Atya szavai hangzanak és kettőjük között lebeg a Szentlélek. A másik helyszín a Mamre völgye, ahol Abrahám köszönti a hozzá érkező három angyalt (Tér 18,1— 3). Szent Ambrus értelmezése nyomán — Ábrahám „trés vidit et unum adoravit" — vált a jelenet Szentháromság-szimbólummá, a keleti egyházban pedig kizárólagosan azzá. Minden más Szentháromság-ábrázolás erre a két bibliai típusra vezethető vissza. A művek egyik kompozíciós megoldása vertikálisan helyezi el a személyeket, elsősorban ere- désüket jelképezve. A vertikális ábrázolásnak őstípusa a keresztelési jelenet. E megoldásnál sok esetben a személyek metaforikus jelével helyettesítik az alakokat. Ilyenkor az Atya jelképe a nyitott ujjú jobb kéz, a jelenlét, a szó szimbóluma, hiszen a Biblia szerint a két kőtábla szavait Isten ujjai írták (Kiv 31,18). A Szentlélek jele a galamb, ahogy Máténál olvashatjuk: Isten Lelke mint galamb szállt le. A galamb és a lélek összekapcsolása az Evangéliumban feltehetően arra az ősi rabbinikus hagyományra támaszkodik, amely a vizek felett lebegő Isten Lelkét galambként írja le. De jele a galamb a szeretetnek is (Én 1,15 és 5,12), márpedig a Szentlélek a tanítás szerint az Atya és a Fiú szeretetének meg- személyesülése. Jézus metaforikus jele ezeken a kompozíciókon mindig a bárány. A bárány-szimbólumot többféleképpen magyarázzák, mint ahogy a Biblia is több jelentését engedi meg. Mégis a legáltalánosabb magyarázata az, amely Jézust az egyiptomi húsvéti bárányhoz köti, hiszen annak vére mentette meg Izrael fiait a halál angyala öldöklésétől — ahogy Jézus vére megmentette az emberiséget az örök kárhozattól. Elsőként Keresztelő Szent János köszönti Jézust mint Isten Bárányát. A bárány arám nyelven szolgát is jelent, de hogy mégis a bárány kifejezés rögzült, annak oka talán János evangéliumának megfogalmazása lehetett. Leírja, hogy a kereszten meghalt Jézus csontjait a katonák nem törték meg, hogy „beteljesedjék az írás: Csontját ne törjétek!" János itt a húsvéti bárány elkészítésének Istentől adott parancsára utal, ami szerint a leölt bárány csontjait nem szabad megtömi. így kapcsolódott össze a magát értünk feláldozó Jézus személye a népet megmentő báránnyal. A Szentháromság-ábrázolások másik kompozíciós megoldása horizontálisan helyezi el az alakokat, lényegi egységüket és egyenlőségüket hangsúlyozva. Ez a horizontális ábrázolás a három személynek a földön való megjelenésére, a mamrei jelenetre vezethető vissza. Nagyon fontos és gyakori jelképe a keresztény művészetnek a fa, amely az Édent, Isten kertjét idézi. Isten ide helyezte az első emberpárt, hogy műveljék a Paradicsomot, amelyben „mindenféle" fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas volt. Ez a csodálatos kert lesz a bibliai bűnbeesés tanúja, amelyben az Éden két, az Úr által a kert közepébe ültetett fája kap szerepet: az élet fája és a jó és rossz tudásának fája. Az elsőnek gyümölcse halhatatlanságot ad, a másiké pedig — ahogy az asszonyt megkísér73
