Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)

1993 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Lambert, Willi - Horváth Ilona (ford.): Miért - mit - hogyan gyónjak?

mezőről, csupa bűz és mocsok volt. A szobában felurgott egy székre. A ház asszonya kétségbeesve kiáltott fel, a kislány ellenben szeretettel átkarolta a kutyát és röviden meg­jegyezte: „Akit az ember szeret, az büdös is lehet!" Az eset így elmesélve kedvesnek tűn­het, de ha mi magunk vagyunk, akik felhívást kaptunk olyan ember iránti szeretette, akinek „nem bírjuk a szagát", akkor érezzük, milyen sokba kerülhet a szeretet. Hogy mibe került a szeretet Istennek, azt láthatjuk, ha Jézus Krisztus keresztjére nézünk. Lát­hatjuk rajta, voltaképpen mi is a bűn, de még inkább, hogy mennyit érünk Istennek. „Ha Isten elfogad engem úgy, ahogy vagyok, akkor nem létezik olyan ok, amely miatt el ne fogadhatnám magamat!", mondotta nekem valaki és ehhez mindjárt hozzáfűzhetjük: „Ha Isten a többieket is elfogadja úgy, amint vannak, nincs olyan ok, amely miatt meg ne kísérelhetném, hogy én is elfogadjam őket." 2. „Az igazság szabaddá tesz titeket!" Gyónni — miért? Mert megmutatja nekem az éle­temet szabaddá tevő igazságot. Életünk igazsága nem tárul elénk csak úgy magától. Pál apostol kezdetben olyan emberekhez tartozott, akikről Jézus ezt mondta: „Az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele Istennek." Ennyire el lehet nyomni az igazsá­got. „Meglátod a szálkát embertársad szemében, és a magadéban nem veszed észre a gerendát" — mondotta egyértelműen Jézus. A szabadító igazság érdekében Jézus min­dig felfedi a hazugságot. A mások megvetését például a farizeus imájában, aki így szólt: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint ez itt." — Az irgalmas szívű apáról szóló elbeszélésben megvilágítja azt a borzalmas félreértést, amelyben az idősebb fiú élt. Az ember szinte hallja az apát: „Gyermekem, hát valóban éveken át azt hitted, hogy egy kecskegidát sem adnék neked? Egész idő alatt így gondolkoztál rólam? Hiszen akkor állandóan abban kellett reménykedned, hogy hamarosan meghalok! Gyermekem, fiam, hiszen ami az enyém, az mind a tiéd!" Micsoda félreértések, micsoda szakadékok tárulnak itt fel. Megértjük, miért mondja a 19. zsoltárban imádkozó: „Ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!" Ehhez a ponthoz elérkezve az is láthatóvá válik, hogy a kiengesztelődés szentségének öröméről beszélve nem valami kedélyes mulatságról van szó. Félelem és öröm, ítélet és felemelés, igazságosság és irgalom szorosan egymáshoz tartoznak. Aquinói Szent Tamás szerint „az igazságosság irgalom nélkül kegyetlenség. Az irgalom igazság nélkül bom- lasztás." 3. „A beismerés közösséget teremt" Az evangélikus Dietrich Bonhoeffer egyszer na­gyon világosan és mélyrehatóan fejezte ki azt az összefüggést, ami a bűnöség megvallá- sa és a közöségre való szabaddá válás között fennáll: „Aki egyedül marad a rosszal, az egészen egyedül marad. Az evangélium kegyelme, hogy az igazság fényébe állít ben­nünket és azt mondja: bűnös vagy, nagy bűnös, és most gyere Istenedhez, aki szeret té­ged... A gyónásban megtörténik az áttörés a közösség felé. A bűn magára akar maradni az emberrel... Minél magányosabb lesz az ember, annál rombolóbb hatása lesz rajta a bűn erejének. A megnevezett, beismert bűn elveszíti minden hatalmát..." — Gyónni — miért? Mert a gyónásban megtörténhet az áttörés a közösség felé. n. GYÓNNI — MIT? Mi is a bűn? Vagy, ahogy némelyek felteszik a kérdést, van-e ma még egyáltalán bűn? Nem pszichologizáltuk-e el teljesen a bűnt? Öröklődés, nevelés, környezeti adottságok, tudattalanunk motivációi mellett lehetséges-e még szabad, felelős cselekvés? Nem szá­mított-e még húsz évvel ezelőtt a vasárnapi mise elmulasztása^ és minden, ami valami­képpen kapcsolatban állt a hatodik paranccsal súlyos bűnnek? És most? Próbáljunk meg választ találni Lukács evangéliumának 10. fejezetéből. Megkérdezi egy írástudó, mit kell tennie az embernek, hogy elnyerje az örök életet. Jézus a törvényre utal, „Szeresd Ura­dat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és minden gondolatod­56

Next

/
Oldalképek
Tartalom