Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - MEDITÁCIÓ - Barlay Ö. Szabolcs: Jézus agóniája és a mi agóniánk
MEDITÁCIÓ Barlay Ö. Szabolcs JÉZUS AGÓNIÁJA ÉS A MI AGÓNIÁNK Getszemáni óráink Bizonyára nem lesz felesleges, ha rövid felvilágosítást nyújtok magáról az agónia szóról. A fogalom eredetileg ugyanis nem csupán a haláltusát jelentette, — sőt elsősorban nem arra vonatkozott. A görög agon versenyt jelentett. Ha zenei vagy színművészeti, drámai versengésről volt szó, azt az odeumban, ha atlétikai versenyben mérkőztek, azt a stadionban rendezték. Az agonok rendezőinek, bíróinak agonotéta volt a nevük. Rómában a császárok idejében közkedvelt ünnepek sorozataként volt ismeretes és Agon Capitolinus névvel illették. Nérótól kezdve négyévenként állandósult. A szertartást végző pap megkérdezte az ünneplő tömegtől: „agone?" Vagyis „elővezessem a kost?" Mivel az agónia bármelyik fajtája szervesen kapcsolódott a kemény, olykor élethalálharcot követelő küzdelemhez, ezért orvosok is átvették a kifejezést, amikor a beteg vívódik a halállal. Ma már csak ilyen értelmezés forog a köztudatban. Vajon ismeri-e a Biblia az agont, és ha igen, mit ért azon? A részletezés helyett most elegendő lesz, ha Pál apostol kedvenc analógiáira utalok. Mivel Jézus kortársai jól ismerték a híres várost, Korin- tuszt, érthető, hogy számukra a közeli isztmoszi sportversenyekre való utalás teljesen világos volt. Pál apostol épp a korintusi keresztények előtt hivatkozik az isztmoszi stadion atlétikai versenyeire, gondolva a lelki küzdelmekre, szellemi agonokra. Amikor így beszélt, mindenki értette, hogy mire céloz: „Én is futok, de nem céltalanul. Mérem az ökölcsapásokat, de nem csak levegőt csapkodva, hanem sanyargatom és rabságba vetem testemet" (lKor 9,26). De ezt nem csak magától követeli meg, hanem minden kereszténytől, tőlünk is. „Nem tudjátok, hogy a pályán versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!" Közismert, hogy az igazi sportolók, különösen az olimpiai küzdők igen kemény aszkézist vállaltak, testi-lelki síkon egyaránt. Ha tehát ők, az evilági babérok megszerzéséért képesek erre, mennyivel inkább kötelezi ez a keresztényeket! „A küzdők valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant." (9,24). A második korintusi levélben folytatja az analógiát, rámutatva a különbségre: küzdelmünk, agóniánk nem földi, épen ezért a célunk is más. „Igaz ugyan, hogy testben élünk, de nem a test szerint harcolunk. És harci fegyvereink sem földiek, hanem isteni erejűek" (2Kor 10,3). Ezek ismeretében az agón, az agónia bibliai fogalmát is vegyük figyelembe. Mindenképpen ez jut eszébe a kedves tanítványnak, Timóteusznak, amikor mestere, Pál apostol így figyelmezteti: „Vívd meg a hit jó harcát" (lTim 6,12), — mint ahogyan ő is ezt tette: „Én ugyanis nemsokára áldozatul esem, — a jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár az igaz élet koronája" (2Tim 4,7). •J\ *»* ®Js Mostani témánk, vagyis Jézus agóniája bennünk, lényegét tekintve rokon mindazzal, amit eddig az agónia testi-szellemi-orvosi jelentésével kapcsolatban elmondtunk. Az Ür Jézus ugyanis vitathatatlanul küzdelmet, agónt követel azoktól, akik őt követni akarják és vele együtt haladni kívánnak. Az Evangélium, más néven, (Erasmus kifejezését hasz44
