Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - MEDITÁCIÓ - Barlay Ö. Szabolcs: Jézus agóniája és a mi agóniánk
nálva) a Philosophia Christi, egyértelműen hangoztatja a nagyobb szellemi, kegyelmi értékek érdekében végzett aszkézist, önfegyelmet, kemény lemondást, sőt az üldözés vállalását. De Jézus ugyanakkor azt is megigéri, hogy ebben a szünet nélküli küzdelemben nem hagy el minket; „Ne féljetek, én veletek maradok." Amikor tehát előre megmondja, hogy folytonos küzdelemben, szenvedésben, agónban lesz részünk, biztosít arról, hogy segít a győzelem kivívásában is: „Bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 17,33). Éppen azért „örömhír" az Evangélium, mert a mi agóniánknak más dimenziója van. Küzdelmeink nem értelmetlenek. Elmélkedéseinknek éppen ezért nem az a célja, hogy a Passió egyes epizódjai felett gondolkodva mélyen megrendüljünk, hanem túl ezen, igyekezzünk megérteni a krisztusi agónia természetfeletti dimenzióit is! Mert Jézus agóniája nem öncélú szenvedés, hanem megváltásunkért vállalt drámai küzdelem a végső cél, a győzelem biztos tudatában. Olyan mint a Csíksomlyói Passió: kozmikus távlatú. Miközben ugyanis a Vexilla regis akkordjai és az Allelúja szól, a kórus megérteti a nézőkkel, hogy olyan agónon vesznek részt, melyen „királyi zászlók lobognak, fénylik titka keresztfának. Mint az élet megöletett, halálával nyert életet." Amikor tehát Jézus agóniáját szemlélem, Húsvét pirkadó horizontjának kontúrjait is látnom kell. A Jézussal együtt szenvedők ezt a kereszt misztikájának nevezik. Ui i!i .!í '*' 'é\ Ilyen ismeretek és gondolatok birtokában lépjünk be Jézusunkkal és a tizenegy fáradt apostollal a Kidron patak keleti oldalán található Getszemáni kertbe. Az elnevezés utal az olajfákra és az azokról leszedett olajbogyók sajtolására. A hagyomány szerint az egyik ismerős olajsajtolónak a kertjében kívánta az Úr Jézus eltölteni barátaival, apostolaival ezt a nagycsütörtöki éjszakát. Közülük nyolcán egy csoportot alkotva beszélgettek, majd gyorsan elaludtak. Hármat: Pétert, Jánost és Jakabot azonban, mint legbennfentesebb barátait egy kőhajításnyira odébb ültette le. Nyugtalan volt. Eljött az az óra, amiről annyiszor beszélt, amelynek körülményeit és pontos dátumát csak ő tudta és az Atya. Ennek a titokzatos órának biztos jelei vannak. Az egyik az, hogy a tizenkettőből egy nincs közöttük, — épp az, akinek néhány órával ezelőtt a vacsora közben azt a bizonyos falat kenyeret nyújtotta: karióti Júdás, Simon fia. „A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!" (Jn 13,27). Mindaz, ami ezt követően történt, a többi tizenegy számára akkor még ismeretlen volt, — egyedül Jézus tudta. Ezzel kezdődött el az a Getszemáni agónia, melyről mindegyik evangélium beszámol, de egyik sem olyan részletesen, mint Lukács, az orvos. O az első, aki a keresztény agónia anatómiáját szavakba tudta foglalni. Az evangéliumi beszámoló alapján elénk tárul a nagycsütörtöki éjszakai dráma, mi történik itt Jézussal? Szánalomra méltóan gyötrődik, eddig senki sem látta őt ilyen földhöz verten. A máskor nyugodt Mester most feltűnően nyugtalan: felkel, majd ismét visszamegy arra a helyre, ahol imádkozott. Máskor szeretett egyedül imádkozni, — most mintha terhére lenne az egyedüllét — minduntalan felkeresi a közelben bóbiskoló barátait, és kéri őket, hogy foglalkozzanak ővele. Sőt, szemükre hányja tapintatlanságukat: „Szemére vetette Péternek: Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?"... Ez a dráma külső kerete. De minden eseménynek, a nagycsütörtöknek is van belső, lelki történése. A külsőt látni lehet, a belsőt csupán kérdések, feltételezések alapján tudjuk megközelíteni. Ha nem „alszunk", ha együtt éljük át Jézussal ezt az órát, akkor rájövünk arra, hogy az emberi személyiség legbensőbb titkához, a döntés misztériumához érkeztünk el. Az evangélium betekintést nyújt abba a rettenetes belső harcba, pattanásig dübörgő feszültségbe, ami Jézus agóniáját okozta. Nem kisebb dologról van szó, mint emberi mivoltának, szabadságának, független szuverén szellemének önkéntes felajánlásáról. Az Úr Jézus átélte, hogy lehetősége van Igent, vagy Nemet mondani mindarra', ami a következő órákban történni fog: „Aztán odébb ment és térdre borulva imádkozott: Atyám, ha aka45
