Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - KÖRKÉP - "Köszönöm, hogy megkérdeztek!" Az 1992. évi 2. számunkhoz csatolt kérdőív értékelése
kérés számos érkezett. Rajtunk nem múlik! Ha kedves Olvasóink továbbra is megtisztelnek bennünket leveleikkel, évente egyszer köztünk ezekből egy csokorra valót. Jólesik az olyan vélemény, mely nem bírál, nem kér, csak dicsér: „A lapot elindulása óta járatom, illetve olvasom. Igen jónak tartom. Örömmel venném, ha továbbra is az eddigiek szellemében szerkesztenék (H. A. orvos). „A Teológia nagyon jól betölti küldetését. Lelkiéletünket erősíti, egyaránt szól minden hívőhöz, nem csupán papokhoz és szerzetesekhez. Nem szükséges külön kívánságokkal előállni, hiszen a szerkesztőség mindent megtesz, hogy nívós, korszerű, tudományos folyóirat legyen a Teológia. Isten áldja meg az egész életüket és minden munkájukat" (nyugalmazott műszaki tisztviselő). Nagyon örülünk e szavaknak is és megígérjük, hogy a jövőben is mindent megteszünk, hogy a következő 25 évben se okozzunk csalódást. Köszönjük, hogy válaszoltak! Köszönjük, hogy olvassák a Teológiát! Z. Á. AZ ÓSZÖVETSÉGI VÁLASZTOTT NÉP az „erős" Isten után vágyakozott. Abban bízott, aki elhárít minden bajt, legyőzi a gonoszokat, megbünteti az ellenséget. És mi történt? Megjelent egy gyermek. Egy kisgyermek, aki szerény egyszerűségben növekedett Isten és emberek előtt. Nem élt isteni hatalmával; amikor a názáreti ács házában a mindennapi kenyérért dolgozott, egyszerű és szegény maradt később is, nem kereste a hatalmasok barátságát, nem akart senkin uralkodni. Nem tett szíre-szóra, fölöslegesen csodákat, melyeket szívesen láttak, talán meg is tapsoltak volna. Vállalt számtalan megpróbáltatást, éhezést, fáradtságot. Mint igaz ember állt bírái elé, nem akarta, hogy angyalok jöjjenek segítségére. Alávetette magát az ítéletnek, vállára vette bitófáját, a keresztet. Könnyek közt ment fel a Koponya-hegyre, hogy ott megfeszítsék. Mégis: Isten volt. nem vágyaink és álmaink „erős és hatalmas" Istene. Egészen más: az ember Jézus, a közénk jött Istenember. A GYERMEKET JÉZUSNAK nevezték. Isten volt — emberi testben. Az Emberfia és az Isten Fia. Jézus egyetlen személy — két természettel. Jézus a köztünk élő, közel lévő Isten. Jézus a Mester és a Szolga. Amit emberként tett: norma és igazság. Evangéliuma, isteni és egyben emberi üzenete: a szeretet. JÉZUS — MAGA A TITOK. Benne Isten végtelen emberszeretete jött közénk és lakott köztünk. E köztünk-lakás misztériuma különösen két helyen, Betlehemben és a Golgotán tárul elénk. Jézus — talán szabad így fogalmazni — sohasem volt olyannyira ember mint Betlehemben és a Golgotán. Tehetetlen kisgyermek és szenvedő, megalázott férfi. Az ember teremtmény és bűnös voltának két szomorú örökségét vette magára: a kiszolgáltatottságot és a gyötrelmes szenvedést. Jézus egészen az ember mellé állt. Odaállt a szükséget szenvedő, kínokkal gyötört ember mellé. Ezerféle eszköze lett volna, hogy segítsen az emberen, mégis, a legkeményebb, legradikálisabb utat választotta. Hasonlóvá lett hozzánk mindenben — a bűnt kivéve. Carlo Carretto 43
