Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 1. szám - KÖRKÉP - "Köszönöm, hogy megkérdeztek!" Az 1992. évi 2. számunkhoz csatolt kérdőív értékelése
szemben a szent erő. De az én bűnösségem azért reménytkeltő, mert fölismeri, hogy te viszont szent vagy. És ugyancsak Péter máskor Jézus kérdésére: Te az Isten Fia vagy, amit nem a test (szerinti értelem), hanem maga a szívben megszólaló Isten nyilatkoztat ki neki. Ugyanaz az Isten, akit majd színről-színre látunk, most, a földi életben a hitben van jelen számunkra — írja Keresztes Szent János. S mivel a földi hit Jézus Krisztusban összegződik, benne, az ő személyében Istent láthatjuk: „Aki engem lát, látja az Atyát." S milyen különös, hogy éppen Pilátus, ez a lélekben vak hatalmas az, aki az emberileg látható Atyára mondja: íme, az Ember! Ez az ember olyan, hogy bár ismertsége, sőt elismertsége nőhet vagy csökkenhet a századok során, az egyetemes emberi lélek zenitjéről nem mozdul el. Fény- és erőforrás. Besugározza és élteti az embert, az ember művét, s amikor valami jóról beszélnek, rá gondolnak, ha nem is mondják ki a nevét. Ez a tény Jézus Krisztusnak úgy is hitelt ad, mint eszmének, célnak, ihletettségnek, az életben és az alkotásban elérhető tökéletesség fokának, érvnek, a lét alapját érintő kérdés- és feleletláncolatnak, irányulásnak, sőt tudományos alapvetésnek és szókincsnek; ezeknek az általánosító megjegyzéseknek az egyház kétezer éves története és az evangéliumok adják az alapot anélkül, hogy húsvér és kenyér matériájú testének körvonalait elmosnánk. Ellenkezőleg, az Istenember mindig paradox jellegű jelenlétének titka épp az, hogy leglelkibb kiterjedésének csúcsán testben van, köztünk létében pedig isteni azonosságú. Jézus Krisztus úgy vezeti az ember köré a teremtett lét teljes, megnevezett és értelmezhető misztériumát, mint a kezesbárányok nem-evilági tekintetű nyáját. Valami félelmetes van abban, hogy közünk lehet hozzájuk. Nem a határtalan szeretet pedagógiája-e az, hogy miközben a titokkal szembesülünk, nem kell elhagynunk — holmi idealizmus sürgetésére — természetes emberi kereteinket, hanem épp ezek közt éljük át emberként a krisztusit. Jézus — annyi minden mellett — az emberiség csalhatatlan hőmérője is. Vészesen apadó emberségünk bajait jelzi, ha elhomályosodik a világban s bennünk a Krisztus-kép. „KÖSZÖNÖM, HOGY MEGKÉRDEZTEK!" Az 1992.2. számunkhoz csatolt kérdőív értékelése A TEOLÓGIA, mely évente négyszer jelenik meg négyezer példányban, tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Jelentőségét kezdetben óriásira növelte, hogy az elmúlt rendszerben az ÚJ EMBER, a VIGÍLIA és a TEOLÓGIA mellett más katolikus folyóirat egészen a legutóbbi időkig nem jelenhetett meg. A Teológia megindulásától kezdve jelentős hiányokat pótolt és valós igényeket elégített ki. Szakmai fórumot teremtett a papság és a hitük tanításában elmélyülni kívánó világiak számára, valamint a teológiai továbbképzésre, a katolikus szellemiségű gondolatok fejtegetésére, lehetőséget nyújtott a katolikus hit őrzésére és továbbadására. A Teológia egyes számainak legfontosabb írásait központi téma köré rendezi, alapvető kérdéseket igyekszik megközelíteni. így foglalkoztunk többek között az élet értelmével, az ember halál utáni sorsával, a szerzetesrendek újjáéledésével, az ökumenizmus mai megítélésével, Isten és ember kapcsolatával stb. Az idei évtől — a tematikus formát megtartva — a szerkesztőség még nagyobb teret kíván szentelni a hitünkkel, egyházi életünkkel kapcsolatos aktuális és fontos kérdések ismertetésének, valamint elő szeretné segíteni, hogy a hazai teológusok folyóiratunkban publikálhassák az őket éppen foglalkoztató témáról írt tanulmányaikat. Mindez elsősorban a „Körkép" rovat bővülését jelenti. Az eltelt 25 év során harmadik alkalommal fordultunk kérdőívvel Olvasóinkhoz. A hűséges Olvasó korábban és most is őszinte örömmel, szerető bírálattal fogalmazta meg a feltett kérdésekre válaszait. „Köszönöm, hogy megkérdeztek!" — írták többen is. 40
