Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 4. szám - KÖRKÉP - Müller, Wolfgang - Bánhegyi B. Miksa (ford.): "Szemtől szemben állni" - A Biblia segítsége az imádsághoz
el ne térítsen bennünket Isten akaratától. Erre is vonatkoztatható a Zsid 5,8 szava: „Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet." Embernek lenni számára is fájdalmas tanulási folyamatot jelent, amely a Teremtő teljes elismerésébe torkollik, az ő parancsa feltétlenül kötelező. A viszontválasz, a másik gondolatvilágába való belehelyezkedés, valamint az ellenállás-ellentmondás kapcsolatára találunk az íz 50,5-ben, ahol az Isten Szolgájáról azt olvassuk: „S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg." Ezeket az Isten Szolgájáról szóló szövegeket az egyház mindig Jézusra értette. Ezek mutatják meg világosan, hogy milyen is Ö: nem keresi a vitát, de kész a problémák megbeszélésére, s könnyen teremt kapcsolatot. Cselekvésének mindig megvan az a perspektívája, hogy elvégezze az Atya művét (vö. Jn 4,34). Magatartása nem csupasz ellentmondás, ellenállás, nem reagálás, hanem megfelelés, jelenlét, tehát viszontválasz. Az Evangéliumnak ebbe az alapvető mondanivalójába van beleágyazva a mi igyekezetünk is, hogy beszélgetésben keressük egymást. Sok problémánk, amelyeket már csak világviszonylatban lehet szemlélni és kezelni, arra kényszerít bennünket, hogy egészen új módon nézzünk bele a Bibliába, mélyedjünk el „a szabadság tökéletes törvényébe", kapaszkodjunk beléje, legyünk „ne csak feledékeny hallgatói, hanem tevékeny megvalósítói" (Jak 1,25). Újra fel kell ismernünk és meg kell látnunk, hogy hogyan kell hinnünk és hitünkről tanúságot tennünk a világban, amely nem csupán ellentmondással és ellenállással tekint ránk, hanem vágyódó várakozással is. Kiváncsi rá, hogy mint Jézus Krisztus követésében élő emberek mit tudunk ma mondani meggyőző erővel az emberhez méltó életről. A nagykorúság feltételezi kapcsolatteremtő képességünket A galambok gyanútlan „egyszerűségének", amely látatlanban elfogad mindent, amely engedi magát rábeszélni (Mt 10,16), magában kell foglalnia azt a magatartást, amit Pál apostol hirdet: „Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg!" (ITesz 5,21). De mindenütt áll a Mt 10,16 második része is: „Legyetek okosak, mint a kígyók!" Ez annak az embernek az okossága, aki szüntelen hagyja, hogy eszébe jusson: milyen fogadtatásra talál ma az embereknél Jézus igaz örömhíre. Csak ez a magatartás felel meg annak a nagykorúságnak, amelyre Krisztus tesz képessé, amelyre Isten Lelke vezet el bennünket (Jn 16,13). Pál igehirdetésének egyik célja az, hogy a hívek felnőjenek a nagykorúságra, s ebben a maga példáját idézi fel: „Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek..., amikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait" (lKor 13,11). „Akkor nem leszünk többé éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide-oda hány és tovasodor" (Ef 4,14). A kiválasztott szentírási helyek megadhatják az első segítséget a személyes imádsághoz. Ha engedjük, hogy az imádságban Isten Lelke vezessen bennünket, akkor egyéni felfedezéseket teszünk majd. Ezek az emberi és a keresztény közösségi lét új dimenzióit ragyogtatják fel előttünk, a dialógusban megnyilvánuló közösség új formáit, amelyekben teljes világossággal láthatóvá lesz minden másságban az, ami közös, úgyhogy tudunk élni egymással anélkül, hogy ellenségeskedés támadna köztünk. („Ins Angesicht widerstehen" — Gebetshilfen aus der Bibel) Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB 239
