Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 4. szám - KÖRKÉP - Müller, Wolfgang - Bánhegyi B. Miksa (ford.): "Szemtől szemben állni" - A Biblia segítsége az imádsághoz
(Kereszténység és a Szabadság. 34. Magyar Pax Romana Kongresszus, 1992. Lillafüred. 191. old.) „Közösség helyett közönség vagyunk" — állapítja meg Gyökössy Endre lelkész-pszichológus (Új Ember, 1993. június 6.). De Szigeti László hozzászóló kérdése is találó: „Intézményesen és nem emberileg állunk az emberek mellé?" A mondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a zsinati megújulás még nincs hatékonyan folyamatban, az Új Pünkösd kiáradása még nem termékenyíti eléggé magyar egyházunkat. A magyar katolikus egyház még mindig a „Tökéletes társaság" egyház látszatát tükrözi, annak minden anakronizmusával, a századok rárakódásainak eltorzulásaival. Radikálisan szembe kell néznie önmagával. Ez azonban nem szabad tetszés kérdése, hanem kötelesség. Nem „kozmetikázásról" van szó, hanem a zsinati szellemben való teljes megújulás a feladat. Enélkül nem lesz vonzó jele és hiteles tanúja Krisztusnak a mai Magyarországon. Ha az egyház belsőleg megéli a kommuniót, külsőleg is ki tudja azt sugározni. Egyházunk zsinati megújulása abban áll, hogy a kommunió-misztérium egyházává válik. Valljuk a Püspökök lelkipásztori hivatásáról szóló határozat témánkhoz módosított kijelentését: „Az egyház csak akkor éri el célját, ha lényege — szeretetközösség — Isten népe körében szembeötlően megmutatkozik" (22.). Ez pedig akkor történik, ha az adás és elfogadás, kérdés és válasz, személyiség és közösség, szabadság és felelősség-kötelesség, szolgáló és együttműködő szeretet folyamatos testvéri dialógusban lesz valósággá. Ez a dialógus a kapcsolatteremtés, a közösségformálás erejét hordozza magában, s az egyházon túl is ihlető példaképül szolgálhat, hogy az emberek ebben az annyira megosztott korban újra sociusként, társként éljenek egymással. Wolfgang Müller SJ „SZEMTŐL SZEMBEN ELLENÁLLNI" — A Biblia segítsége az imádsághoz — A harc, a veszekedés, a konfliktus és az ellenállás benne van, le van írva a Bibliában, de az emberi szív mélyén élő békevágy is, miként minden más emberi tapasztalat is. Feltétlenül közük van egymáshoz, sok esetben mégsem világos, hogy milyen „viszonyban állnak" egymással. Mi inkább kibékíthetetlen ellentétekben gondolkodunk, mintha kizárnánk egymást: az egyik jó, a másik rossz. „Háború és béke" hogyan fémek meg egymással? A Szentírás segítség az imádsághoz, konfliktusok idején Mivel napjainkban, különösen is az egyházon belül, fájdalmas konfliktusokat és vitákat élünk meg, s tudatára ébredünk annak, hogy ezeket nem lehet rövid időn belül „elintézni", amint az régebben — látszólag — lehetséges volt, arra kapunk meghívást, hogy imádkozva kezeljük azokat, s imádságunkban ott keressünk segítséget, ahol mindig találunk, a Szentírásban. „Nézzetek rá, s arcotok nem fog elpirulni" — mondja a zsoltár (Zsolt 34,6), a Zsidókhoz írott levél pedig hív bennünket, hogy „tekintsünk föl a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra" (Zsid 12,2). „Úgy tanított, mint akinek hatalma van" (Mt 7,29). Ma is van hatalma arra, hogy szóljon hozzánk Lelke által, aki elvezet bennünket a „teljes igazságra", témánkban is, sőt éppen a témánkban. „Szemtől szemben ellenállni" — ezt Pál fogalmazta meg. A Gál 2,11-ben azt mondja: „Szembeszálltam vele (Péterrel), mert rászolgált". Már az egyház bölcsőjénél volt feszültség és helytelen magatartás vezető körökben is, s ezt az Evangéliumból kiindulva lehetett és kellett látni és megoldani. „Szemben — ellenállni": ez a két szó foglalja össze röviden, hogy mi a lényeges, hogy ha keresztény lelkülettel akarunk nekilátni a konfliktusok megoldásához. 237
