Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - KÖRKÉP - Bán Endre: "Tolle, lege!" - Néhány tanács bibliaolvasóknak
Végül két meglepő tapasztalatomat kívánom elmondani. Elég sokan használnak protestáns Bibliát, ami annyiban probléma, hogy nem tartalmaz magyarázatokat. Igaz, hogy ezek könnyebben kezelhető „zsebkiadások". Jobban fel kellene hívni a figyelmet a katolikus, magyarázatos Bibliákra. (Persze itt is szerencsésebb lenne, ha a magyarázatok nem a fejezet végén szerepelnének, hanem a lap alján, mint azt több kiadásnál megoldották.) — A másik meglepő tapasztalat, hogy egyesek akkor is meggyónják a Bibliával kapcsolatos mulasztásukat, ha napi misehallgatók; vagyis nem tudatosítják, hogy ott is Isten szavát kapják. Az egyik kispap bevallja, hogy a szemináriumi bibliaolvasás után ő „Bibliát olvas". NÉHÁNY TANÁCS. Mivel az emberek sokféleképpen olvassák a Bibliát, talán nem árt, ha egypár bevett, a hagyomány által kicsiszolt, hasznos módszert idézek fel. 1. A bibliai jelenet vagy részlet életbeli, történeti hátterének megismerése hozzásegít a kinyilatkoztatás jobb megértéséhez. Vegyük például Jézus kiűzését Názáretből. Elgondolkoztató, hogyan váltott át a hangulat olyan gyorsan, s Jézus hogyan „ment át köztük". De ismerjük meg a korabeli helyzetet! A Bibliát állva olvassák, állva hallgatják, — tiszteletből. Majd mindenki leül, Jézus visszaadja a tekercset a szolgának. A kis szünet lélektani hatású: mindenki tele van várakozással. A magyarázat rövid: „énrólam szól a szöveg". A korabeli rabbinikus magyarázat a felolvasott részt nem vette messiási szövegnek, hanem egyszerűen a prófétai küldetésre értelmezte. A hallgatóság ezt érzi meg jóleső diadallal: „A lenézett Názáretből, miközülünk támadt próféta! Micsoda dicsőség!" És ekkor Jézus kezdi korrigálni ezt a téves képet, ami hirtelen az érzelmek átfordulását okozza: „Értünk, Názáretért nem tesz semmit! Micsoda botrány!" — „Le akarták taszítani": ez nem kivégzési szándék, hanem kiker- getés. Az önbíráskodás tilos volt: a tetrarka, a jeruzsálemi főtanács és a római hatalom ilyent nem tűrt. A názáretiek ezzel tisztában vannak, de haragjuk visszaüt: „...mi nem kellettünk neked, te sem kellesz nekünk!" 2. A bibliai jelenetbe való beleélés is hasznos és megbízható mód a Szentírás használatára. Ilyenkor az olvasó próbálja a szereplők helyébe képzelni magát: mit érezhetett, mit gondolhatott ez vagy az a résztvevő személy? — Az adott példánál maradva: mit érezhetett Jézus, amikor régi ismerőseit, barátait, rokonait láthatta maga előtt a zsinagóga pulpitusáról. Hogyan buggyant ki belőle az öröm, amikor először mondhatja el küldetése titkát! Nem száraz előadás folyik, hanem valóban megnyilatkozás, a szív kitárulkozása. S mit érezhették a zsinagógában szorongó szegények, egyszerűek? Hogyan üthette szíven őket ez a váratlan üzenet! Az ő társuk hozza a reményt. S hogyan párolog el a remény, mikor a tekintélyesek újból felülkerekednek, mint annyiszor a mindennapi életben? — S mit éltek át a hangadók? Meglátták-e egyáltalán Jézus alakját, személyét, vagy csak az elképzeléseiket megzavaró valakit vették észre benne? Megértették-e a felolvasott szentírási részletet az örömhírről, ha utána a düh fúriái tomboltak bennük? És én, én vajon hogyan hallgattam volna Jézust? 3. Az erkölcsi tanulságok levonása is értékes bibliaolvasási mód. A fenti példánál: — a) Az az ember, aki mindig a szenzációt keresi, mindig elvéti az igazi, nagy szenzációt, mert az legtöbbször észrevétlenül jön. — b) A haszonkeresés olyan logikusnak tűnik, ezt várják a názáretiek is. De mit ér a haszon, ha életem nem az igazságra épül, hanem szubjektív vélekedésekre, vágytól fűtött légvárakra? Kiderül, hogy a „realitás" a legirreáli- sabb! Ilyen „reális" ember Júdás is, aki három év alatt sem képes Jézust megismerni és megszeretni. — c) Az önző embernek nincs más megoldása, mint az útjában állót félrelökni. Nem képes dialógusra, fejlődésre, csupán monoton ismétlésekre. 108
