Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)

1993 / 2. szám - KÖRKÉP - Németh Géza: A bibliai üzenet megismerésének útjai és tévútjai

1. A liberális racionalizmus kritikai fegyverzetét azzal a céllal fordította a Szentírás ellen, hogy annak emberi oldala kizárólagos hangsúlyozásával semmisítse meg az egy­ház világnézeti hitelességét. Mint láttuk, ez a törekvés éppen az ellenkezőjére fordult. Ám a mai szentírásmagyarázónak hazánkban nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a ma élő nemzedék többsége ateista-marxista neveltetésénél fogva nem ismeri a Szentírás történeti hitelességére vonatkozó tudományos eredményeket. Oktatási rendszerük segít­ségével honfitársaink millióinak tudatát vezették félre, ezért szinte minden alkalommal szükség van a Szentírás magyarázatakor az apologetikus, tényszerű, és a téves, propa­ganda-ismereteket revideáló tanításra is. 2. Az ideologikus szentírásmagyarázatra akkor törekednek, ha egy-egy ideológiai­politikai rendszert kívánnak a Szentírással megtámogatni. A marxista egyházpolitika taktikájához tartozott, hogy egyrészt az előbbi módon a vulgáris materializmus áltudo­mányos eszköztárával küzdött a keresztény világnézet ellen, ugyanakkor több-kevesebb sikerrel megkövetelte, hogy az egyházak a rendszer ideológiáját teológiailag is legitimál­ják. Az elmúlt negyven év hivatalos nyilatkozatai, a békepapi és protestáns békekonfe- renciás állásfoglalások mind a Szentírásra hivatkoztak s egyháztörténeti unikumként az egyházellenes, véreskezű diktatúra teológiai hitelesítését adták. Éppen azért indokolt kritikai óvatosságunk minden olyan szentírásmagyarázati divattal szemben, amelyik egy par exellence szekuláris mozgalom hitelesítésére törekszik. Ide sorolnám az ún. fe­minista teológiát éppúgy, mint azt a radikális „felszabadítási teológiát", amelyik a meg­váltás művét a gerillaharccal véli beteljesíteni. Nyilvánvaló mindkét irányzat igazságtar­talma is, de ideologikus radikalizmusa miatt a teljes Szentírás értelmezésének igényével nem léphet fel. 3. A protestáns-neoprotestáns egyházaknak a katolikus egyházba is átszűrődő di­lemmája, hogy míg a Szentírás emberi és isteni oldalát szintézisben szemlélő hagyomá­nyos egyházak világszerte stagnálnak vagy sorvadnak, addig az ún. fundamentalista egyházak, mozgalmak növekednek. A fundamentalizmus lényegében nem ismeri a fen­tiekben előadott megfontolásokat, hanem azt tanítja, hogy a Szentírásban minden betű Istentől ihletett (verbális inspiráció), következésképpen azt betűszerint kell értelmezni. A fundamentalista nem veszi tekintetbe, hogy a kezében levő bibliai szöveg is gondos bib­liakritika eredménye, tehát sokezer kódex, töredék, fordítás összehasonlítása nyomán hozott felelős tudósi döntés közreműködésével állt elő. A fundamentalizmus a világpro­testantizmus testében sokszáz szakadást hozott létre, agresszivitása és ítélkező lelkülete pedig taszítja a higgadt elméket. 4. A legelfogultabb fundamentalizmus sincs kívül a keresztény közösség testén, sőt gyakorta megmutatkozó buzgalma és áldozatkészsége sok tekintetben példamutató le­het. Ám napjainkban hazánkban és a volt szocialista országokban megjelenő destruktív kultuszok már nem tekinthetők az anyaszentegyház tagjainak, inkább farkasainak. A - destruktív kultuszok közül némelyik eleve nem keresztény hátterű (a krisna szekta hindu­ista, a baháj muszlim hátterű, míg a scientológia nem vallás, hanem pszichotechnika) — ám mások szinkretista alapon ugyan, de számos keresztény bibliai motívumot is felvet­tek eszmerendszerükbe. Á legismertebbek a Jehova Tanúi, akik bibliai nyersanyaggal építenek fel egy antikeresztény gondolatrendszert, akárcsak a mormonok, akik Krisztus amerikai előéletének képtelen seience-fiktionjával megtoldva az Újszövetséget, misszio- nálnak hazánkban is. Nemzetközi botrányok sora övezte, míg hozzánk érkezett, a Moon szektát, amelyiknek koreai alapítója megjárta a presbiteriánus, pünkösdi egyházakat, míg saját egyházat alapított azzal az igénnyel, hogy ő a megváltó, aki beteljesíti azt, amit Ádám és Éva elrontott, amiben Jézus kudarcot vallott. Különös módon hazánkban egy nyugaton jelentéktelen „keresztény" szekta keltette eddig a legnagyobb közfigyelmet — a dunaföldvári „nevenincs" egyház: lényegében neoprotestáns-evangelista eszmerend­100

Next

/
Oldalképek
Tartalom