Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE VASADI PÉTER KÖLTŐVEL - Zimányi Ágnes: Isten országa - Jézus Krisztus
A TEOLÓGIA BESZELGETESE Vasadi Péter költővel ISTEN ORSZÁGA — JÉZUS KRISZTUS — Szeretném, ha a lélekben megvalósuló, a bennünk lévő Isten-országáról beszélgetnénk. Térjetek meg, mert itt van az Isten országa! Hogyan látja, hogyan éli meg Ön, milyennek mondja Jézus ezt az országot? — Válaszaimat ne egy teológus, hanem egy író gondolataiként fogja föl, s ezekben természetesen teológiai meggyőződések is vannak. Ma még az a természetes, hogy a teológus teológusi módon, az író pedig művészi módon gondolkodik, holott az volna kívánatos, ha a teológus tudná, mi a művészi és a művész, hogy mi a teológiai. Jézus mindenkor a bennünk fölmerülő kérdésekre válaszol, ezért a szavait nagyon komolyan kell vennünk. Nem véletlenül használja pontosan azokat a szavakat, amelyeket használ. A Szentírásból kiderül, hogy milyen Isten országa. Lássunk néhány jellemző kifejezést: Isten országa közietek van... Ez utóbbi két szó döntően határozza meg, hogy mi az, és hol van. És hogy nem szembetűnő módon jön el. Nem ennél vagy annál a valakinél van, nem ezen vagy azon a helyen kezdődik. Jézus azt mondja, Isten országát nem lehet megragadni, s ha valaki konkrét helyre vagy személyre mutat, hogy ez az ország nála van, ne higgyünk neki. Lehetnek és vannak is hamis próféták, akiknek érdekükben áll megtéveszteni minket. Jézus azonban „lebegteti" a bizonyosságot. — Tehát akkor mit gondoljunk? — Nem lehetséges, hogy a „köztünk van" azt jelenti: a megteremtődő légkörben, az akarat-egységben, az egyház-közösségben, a szeretetben, a szeretetünkben jön létre? Itt és most kezdődik meg, nem pedig valamikor. Azt mondhatjuk, maga Jézus Isten országa. Keresztény gondolkodásunknak szembe kellene néznie megrögzöttségeivel. Ha kimondjuk, Jézus Krisztus, akkor legtöbben egy stilizált külsejű, szakállas embert látnak. Hogy zsidó embert-e, ez már nem biztos... De a föl támadott Jézus nem emberi alakjában, hanem dimenzionálisan van velünk, mint Isten országa. Ezért vagyunk „benne", ezért lehetünk benne. El tud képzelni olyan Jézus-képet, amelyben benne jár? — Elég nehezen. — Ugye! Ezek azok a pontok, ahol azt hiszem, szükséges volna a bennünk lévő, misztikus eredetű, átfogó érzékenységünket működtetni, s kiterjeszteni vele fogalmainkat. A föltámadott Jézus mindenütt van. „Hitben és igazságban." És mégis abban az egy, meghatározott pontban, testben, az Oltáriszentségben. Állandó paradoxitás kíséri az Úr életét, mert Isten-ember. Ezért itt semmiféle emberhez szabott képiség nem vezethet eredményre, csakis a föltámadott Krisztusról szóló képiség, hogy úgy mondjam. Kiejtjük, hogy Isten országa, létezését mégsem vesszük komolyan: mi az, hogy ország? Magyar- ország például, a határaival, a földrajzával, városaival, folyóival. Ha országnak mondjuk Istenét is, akkor az egy spirituális megjelenésű ország lehet, s határtalan Szeretet. Az a bajom a szokásos katolikus gondolkodásmóddal, hogy szívesen automatikus, nem szeret újítani, átélni, bár mondja, sőt szajkózza a teológiai igazságokat. Ha átélné, akkor ott az „ország" létrejönne. Isten országa képes arra, hogy személy legyen. Ugye, nem megyünk a fogalmak mélyére. Nem vesszük komolyan tulajdon fölfedezéseinket. S 217
