Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE VASADI PÉTER KÖLTŐVEL - Zimányi Ágnes: Isten országa - Jézus Krisztus
nem csiszoljuk őket. Nem kérjük számon a megfelelő ábrázolásokat. Jézus azt sugallja, ha meg akarjuk ismerni Isten országát, felejtsük el a csak evilággal kapcsolatos fogalmainkat, és reá hallgassunk. „Ne emberi módon gondolkodjunk" S lássunk, teszem hozzá. Értsünk. Jézus azt mondja: én megváltottam a világot. Azaz megváltoztattam. Az ő evangéliumának más nyelvtana, más aurája, más értékelése van. Keressétek Isten országát és annak igazságát... Vagyis nem olyan könnyű belebotlani. De amit keresni kell, az közel is van. íme, a hit misztériuma. A hit az embert új és új fogalmi utakra készteti, ugyanakkor a változatlanban erősíti meg. Isten országa — dicsőség. Ha ezt a magyar irodalom szemantikai szabályai szerint értem, akkor ez képzavar. De nem lehet más, mivel a szavak között láthatatlan határ húzódik, az isteni létértelmezés. Ez az innen és túl különbsége. Jézus dicsősége országol abban az országban. Az isteni lét-értelmezés így tör be fogalmaink közé, mégsem szabad egyeztetnünk, hanem fogadjuk be e fogalmakat tördelő szellemi erőket. Isten országa Isten öröme is. Az öröm egy ország. Bejutsz Isten örömébe, mintha egy hely lenne. Magyarul így nem beszélünk. Egy előszobába juthatsz be, vagy egy kertbe... Nem, Isten örömébe is bejuthatsz. Óriási dolog. Aki azt mondta, bejuthatsz Isten örömébe, az tudta, hogy ez az öröm egy kvázi-ország. A sötétségben ülő nép világossága. Ahol Jézus megjelenik, teret és időt követel magának, de ebbe a térbe mindenütt-et, az időbe pedig időtlenséget olt. Végtelenít. Épp ez készteti az elmét arra, hogy földi keretekben is folyton meghaldja az evilági gondolkodást. Virrasszatok! Ezt a közel-lévőt virrasztással keressétek. Vagyis az éberség világossága mellett találd meg; mert el is mehetsz mellette. — Sokan valószínűleg azt gondolnák, én ezt nem értem... — Mi az, hogy érteni? Nézzük csak, és ha megértené, tegyük föl, akkor már tudja is? Ezek az igék ugyanazt jelentenék? Érti az ember a misztériumot? Nem az értésről kell lemondanunk, hanem arról, hogy makacsul azt higgyük, csak az eszünkkel értünk. Ez materializmus. Jézus nem mondta, bár mondhatta volna, hogy a bőrünknek is van szerepe a megértésben. Viszont figyeljen az ő testi érintéseire. Vajon mit gondolhatott a vak, aldnek megkente a szemét és látni kezdett? Semmit. Leborult. Ér-tett! Arról van szó, hogy pozitivista fogalmaink rabságban tartanak minket, és nem hagyjuk magunkat innen kiszabadítani. Pedig az ember a létével ért, és ért meg. A létünk pedig misztériumokra áhítozik. Az egész embernek kell érteni akarnia, ehhez azonban rá kell hagyatkoznia, testestül-lelkestül a megértendőre. Hogy értsek, a titkot, a szót, a dolgot, a lelki- állapotot elkezdem szemlélni. Es majd megértem. A logika hozzásegíthet ehhez, de el is távolíthat tőle. Az emberi jelenség maga, úgy, ahogyan van, megértésre való. így vagyunk egymással is. Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok, mondja Jézus. Nemcsak a tanítványokra vonatkozik ez, ránk is. Az, amit Jézustól láthatunk, boldogít. Gondoljon a szentségimádás- ra. Ebben a lélek imádja Urát. Lehet erről a mozzanatról valami érdemlegeset mondani? Mintha fölséges zenét hallgatnánk. Néznénk. Ahogy az a breton parasztember, aki órákat ült szemben az Oltáriszentséggel. Mikor rákérdeztek, azt mondta: én nézem őt, ő néz engem. Hogyan nézhetett ez az ember! Milyen alapon utasítjuk az ilyesmit a fantázia birodalmába? És ha valóban oda tartozik, akkor nem igaz? Nem létezik? Jó lenne meggondolnunk, a keresztény élethez elég fontosnak tartjuk-e a képzelőerőt (amely ha nincs, nem tudunk szeretni, jegyzi meg Graham Green), vagy csak akadálynak, mely folyton elterel. Mindig beleütközünk kisszerű, fogyatékos, gyanakvó gondolkodásunkba, amely leszűkíti az ember köreit. Van valami képesség az emberben, amit nem Istentől kapott? 218
