Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mihályi Gilbert: A kommunió-egyháztan és az ökumenizmus
gek önazonosságának feladását, kialakult hagyományaik, karizmáik feláldozását, mert az egyház egysége létezhet sokféleségben is. „Az egység a különbözőségben" elvet megerősíti az ökumenizmusról szóló dekrétum: „Az egyház egysége szent titkának végső mintaképe és létrehozó elve a személyek egysége a Szentháromság Egyistenben: az Atya és a Fiú egysége a Szentlélekben" (2). Amint tehát a Szentháromság egy Isten és mégis három Személy, azaz egység a különbözőségben, éppúgy az egyház egysége is megvalósulhat nem az egyformává sajtolásban, sem a különbözőség megszüntetésében, hanem az egység különbözőségében és a különbözőség egységében. Az egyház egységének ilyen természetű jogosságát II. János Pál pápa beszédeiben is elismeri. Stockholmban így szólt: „Az ökumenikus mozgalom az egyetlen apostoli hit elérésére törekszik. De e hiten belül léteznek jogos különbözőségek, amelyek nem állanak ellentétben az Isten által akart egységnek... Az egyház valóban olyan egység, amely magában foglalja a különbözőséget, és amely a különbözőségekben nyer igazolást... Az egyház mindig egység lesz a különbözőségeiben" (1989. június 5.). Az egyház egysége tehát nem szürke egyformaság, nem monolitikus egybetartozás, nem a római egyházi szervezetbe való besorolás vagy beolvadás, hanem lényege a hitegység kialakítása, de a sajátos, hiteles értékek megőrzésével. A TELJES EGYSÉG FELÉ. A keresztények mai helyzete még nem tanúskodik Krisztus egyházának teljes egységéről. Az Ökumenikus dekrétum „teljes és tökéletes egységről" (5) beszél, az ökumenizmust pedig mint „az összes keresztények kiengesztelődése Krisztus egy és egyetlen egyházában" (24) határozza meg. Hogyan lehet tehát meglevő egyházi közösségek teljes egységét kialakítani, elérni? Bár az egyház egységének eszközlője a Szentlélek, a keresztények teendőjét is kijelöli az Ökumenikus dekrétum: „Az egyház minden megújulása lényege szerint a hivatásához való fokozódó hűségben áll: kétségtelen tehát, hogy az egyház hivatása indokolja meg, miért irányul a megújulás az egység felé. A földi vándorútján járó egyházat Krisztus szüntelenül erre az örök reformációra hívja. Mint emberi, földi intézmény, erre folytonosan rá is szorul. Ezért események vagy az idők szükségének megfelelően meg kell újítani mindazt, ami történelmi okok hatására fogyatékossá vált akár erkölcsi vonatkozásban, akár egyházi gyakorlatban, akár a tanítás megfogalmazásában, amelyet gondosan meg kell különböztetni magától a hitletéteménytől" (6). Itt kettős feladat áll előttünk: a hitegység kialakítása és az egyházszervezet megújítása, mert hiszen a megoszlás oka mindig „a hit és az egyházi intézmény"-re (13) vonatkozó ellentét volt. Ami a hitegységet illeti, a különböző teológiai bizottságok munkálkodása, hitközösségek dialógusa, stb. igyekezik a Krisztusban való közös hit megtalálását szolgálni. Ez a kommunió-egyház elengedhetetlen követelménye. Ami pedig az egyházszervezet problémájára vonatkozik, köztudomású, hogy a péteri hivatal gyakorlásának a módja az egyik komoly probléma az egység felé vezető úton. Az amerikai jezsuita hetilapban David S. Toolan írja: „Az elszakadt testvérek szorgosan figyelik Rómát, hogy a központosított tekintélyelvi stílus, a helyi egyházak életébe való minduntalan beavatkozás nem tiszteli a sajátos tradíciókat, ezért az ökumenisták úgy gondolják, hogy ez a keresztények egysége mozgalmának egyik nehézsége, mert az Ortodox, az Anglikán és a Protestáns egyházak félnek, hogy a péteri szolgálat elfogadása esetén a maguk sajátosan különböző hagyományaik is veszélyben forognak" (Disagreeable Bunch in the Bark of Peter, 1991. február 2. 77. old.). Bár az Ökumenikus dekrétum ígéri az „autokefalos" ortodox egyházak hagyományainak tiszteletét: „a zsinat el akar oszlatni minden kétséget és kijelenti, hogy a keleti egyházak — nem feledve az egész egyházra kötelező egységet — saját egyházfegyelmük szerint kormányozhatják magukat, hiszen ez felel meg jobban híveik adottságainak és ez szolgálja alkalmasabban a lelkek javát" (16), — ez a probléma még nincs megoldva. 75
