Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fries, Heinrich - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Az ökumené mai állása - katolikus szemmel

népének fogalmából kiindulva állít föl jogi szabályozást, de azt sem állíthatjuk, hogy bá­torítaná az ökumenét. Azt mindenesetre kifejezetten mondja, hogy a püspökök köteles­sége az ökumené támogatása. Ugyanakkor világosan látszik benne a tendencia a pápai centralizmus irányában, rendkívül erősen hangsúlyozza a pápa teljhatalmát, s ez aligha segíti az ökumenét; nem ad megfelelő helyet az ökumenikus zsinatoknak, a püspöki szi- nódusnak csak tanácsadó szerepet juttat, és korlátokat szab a világiak együttműködésé­nek. Az istentiszteleti közösségre vonatkozóan szabályokat és tilalmakat mond ki, alig foglalkozik a vegyes házasságok problémájával, megszigorítja a gyermekek katolikus nevelésének a kötelezettségét és szankciókat fűz hozzá, — egyértelműek benne a zsinat előtti, késleltető tendenciák. így tehát a Codex Iuris Canonici kemény „még nem" az ökumené területén. Viszont vannak olyan katolikus kánonjogászok is, akik szerint az új kódex túl messze megy az öku­mené síkján. Idézek egy véleményt: „Az új kódex kritika nélkül átveszi a Második Vatikáni Zsinat és az azt követő idő rendelkezéseit. Messze kevésbé alkalmas az egyház üdvözítő küldetésének a szolgálatára, mint az 1917-es volt. Az új egyházjog lebetonozza mindazt a szerencsétlen fejlődést és intézményt, ami húsz éve megfosztja az egyházat vonzó erejétől." A jog nem ellenkezik szükségképpen az egyház mint a „hívők közössége" fogalom­mal. A jognak, esetünkben az egyházjognak kell garantálnia, hogy rendben menjenek a dolgok. A jog nem ellenkezik szükségképpen a szabadsággal, s az önkény ellenében föl kell tárnia a szabadság tereit és lehetőségét. Hogyan kell tehát értelmezni? A kódexet kell értelmezni a II. Vatikánum szellemében, és nem fordítva. S mivel mind a kettőnek megvan az Evangéliumban kritikus „számon- kérője", állandóan arra kell reflektálni. A Codex Iuris Canonici csak annyiban tükörképe a katolikus egyház teljes valóságának, amennyiben a látható dolgok területén lehetséges a jogi szabályozás. Végül: A kódex érvénye nem tart az örökkévalóságig, az csupán az egyház történelmi útja egy szakaszának — amely egyszerre lezárás és kezdet — a kifejezése. Az egyházon múlik, hogy határsorompóvá lesz-e, vagy az előre vivő út egy szakaszává. Az említett „még nem" sokszor így fogalmazódik meg: „Még nem tartunk ott, még nem érett meg az idő." Maradjunk meg a már és a még nem mellett, s ezt az állapotot gyakoroljuk be. Az ebből adódó feszültséget viseljük el, még ha fájdalmas is — mondják minden cinizmus nélkül — az őszinteség kedvéért, s azért is, hogy meg ne bénuljon ökumenikus elkötelezettségünk. De kérdezzük meg: ki vagy mi az az idő, amelyik még nem érett meg. Szent Ágoston szerint vajon nem mi magunk vagyunk-e az „idő"? És nem olyan lesz-e az idő, amilyenné mi alakítjuk? Gondolkozhatunk úgy, ahogy az el­múlt századok? Nem megy-e el közben mellettünk az idő? Nem mulasztottunk-e el már elég történelmi lehetőséget? Vajon az „idők jelei" nem olyan valóság-e, amit teológiailag is fel kell dolgozni? GYAKORLATI MAGATARTÁSMÓDOK Egyes csoportok ökumenikus progresszizmust gyakorolnak, saját veszélyükre és felelős­ségükre. Eleve számításba veszik az egyház hivatalos vezetőivel való esetleges konflik­tusokat, és „előresiető engedelmességre" hivatkoznak. Elővételezik mindazt, amit min­denki szeretne, amiért mindenki imádkozik. Az ebből a magatartásból születő nyugta­lanságot az egyházon belül üdvös nyugtalanságnak minősítik, amire az egyház életének érdekében van szükség. Egy másik reakció az ökumenikus lanyhaságban és rezignációban mutatkozik meg. Föladják annak még a reményét is, hogy valami megváltozik, föladják ökumenikus elkötelezettségü­ket, ez pedig teljes passzivitáshoz, közömbösséghez és érdektelenséghez vezethet. Ismét mások kijelentik, hogy az ökumené ügye már senkit sem mozgat meg, lényegesen nagyobb problémák vannak a világban: az igazságosság, a béke és a szabadság, vala­mint a népek, elsősorban a szegény és gazdag népek megbékélése. 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom