Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fries, Heinrich - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Az ökumené mai állása - katolikus szemmel
népének fogalmából kiindulva állít föl jogi szabályozást, de azt sem állíthatjuk, hogy bátorítaná az ökumenét. Azt mindenesetre kifejezetten mondja, hogy a püspökök kötelessége az ökumené támogatása. Ugyanakkor világosan látszik benne a tendencia a pápai centralizmus irányában, rendkívül erősen hangsúlyozza a pápa teljhatalmát, s ez aligha segíti az ökumenét; nem ad megfelelő helyet az ökumenikus zsinatoknak, a püspöki szi- nódusnak csak tanácsadó szerepet juttat, és korlátokat szab a világiak együttműködésének. Az istentiszteleti közösségre vonatkozóan szabályokat és tilalmakat mond ki, alig foglalkozik a vegyes házasságok problémájával, megszigorítja a gyermekek katolikus nevelésének a kötelezettségét és szankciókat fűz hozzá, — egyértelműek benne a zsinat előtti, késleltető tendenciák. így tehát a Codex Iuris Canonici kemény „még nem" az ökumené területén. Viszont vannak olyan katolikus kánonjogászok is, akik szerint az új kódex túl messze megy az ökumené síkján. Idézek egy véleményt: „Az új kódex kritika nélkül átveszi a Második Vatikáni Zsinat és az azt követő idő rendelkezéseit. Messze kevésbé alkalmas az egyház üdvözítő küldetésének a szolgálatára, mint az 1917-es volt. Az új egyházjog lebetonozza mindazt a szerencsétlen fejlődést és intézményt, ami húsz éve megfosztja az egyházat vonzó erejétől." A jog nem ellenkezik szükségképpen az egyház mint a „hívők közössége" fogalommal. A jognak, esetünkben az egyházjognak kell garantálnia, hogy rendben menjenek a dolgok. A jog nem ellenkezik szükségképpen a szabadsággal, s az önkény ellenében föl kell tárnia a szabadság tereit és lehetőségét. Hogyan kell tehát értelmezni? A kódexet kell értelmezni a II. Vatikánum szellemében, és nem fordítva. S mivel mind a kettőnek megvan az Evangéliumban kritikus „számon- kérője", állandóan arra kell reflektálni. A Codex Iuris Canonici csak annyiban tükörképe a katolikus egyház teljes valóságának, amennyiben a látható dolgok területén lehetséges a jogi szabályozás. Végül: A kódex érvénye nem tart az örökkévalóságig, az csupán az egyház történelmi útja egy szakaszának — amely egyszerre lezárás és kezdet — a kifejezése. Az egyházon múlik, hogy határsorompóvá lesz-e, vagy az előre vivő út egy szakaszává. Az említett „még nem" sokszor így fogalmazódik meg: „Még nem tartunk ott, még nem érett meg az idő." Maradjunk meg a már és a még nem mellett, s ezt az állapotot gyakoroljuk be. Az ebből adódó feszültséget viseljük el, még ha fájdalmas is — mondják minden cinizmus nélkül — az őszinteség kedvéért, s azért is, hogy meg ne bénuljon ökumenikus elkötelezettségünk. De kérdezzük meg: ki vagy mi az az idő, amelyik még nem érett meg. Szent Ágoston szerint vajon nem mi magunk vagyunk-e az „idő"? És nem olyan lesz-e az idő, amilyenné mi alakítjuk? Gondolkozhatunk úgy, ahogy az elmúlt századok? Nem megy-e el közben mellettünk az idő? Nem mulasztottunk-e el már elég történelmi lehetőséget? Vajon az „idők jelei" nem olyan valóság-e, amit teológiailag is fel kell dolgozni? GYAKORLATI MAGATARTÁSMÓDOK Egyes csoportok ökumenikus progresszizmust gyakorolnak, saját veszélyükre és felelősségükre. Eleve számításba veszik az egyház hivatalos vezetőivel való esetleges konfliktusokat, és „előresiető engedelmességre" hivatkoznak. Elővételezik mindazt, amit mindenki szeretne, amiért mindenki imádkozik. Az ebből a magatartásból születő nyugtalanságot az egyházon belül üdvös nyugtalanságnak minősítik, amire az egyház életének érdekében van szükség. Egy másik reakció az ökumenikus lanyhaságban és rezignációban mutatkozik meg. Föladják annak még a reményét is, hogy valami megváltozik, föladják ökumenikus elkötelezettségüket, ez pedig teljes passzivitáshoz, közömbösséghez és érdektelenséghez vezethet. Ismét mások kijelentik, hogy az ökumené ügye már senkit sem mozgat meg, lényegesen nagyobb problémák vannak a világban: az igazságosság, a béke és a szabadság, valamint a népek, elsősorban a szegény és gazdag népek megbékélése. 69
