Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Somfai Béla: Szervátültetés: a születésszabályozás vitáinak előjátéka
nésével azonosítja a halál beálltát, szervátültetés szerinte nem lehetséges ezeknek a funkcióknak a megszűnése előtt. A szervátültetés kérdésének fejlődése ennek az álláspontnak a kialakulásával lezártnak tekinthető a katolikus erkölcsteológiában és feltehetően a katolikus egészségszolgálatban is. A személy és közösség kapcsolatainak átfogó szemlélete megadja a szervátültetés elvi lehetőségét. A konkrét lehetőségek határait a szabad és jól informált beleegyezés biztosítása, az eljárás terhei (ideértve az esetleg okozott fizikai kárt is) és a biztosítható eredmény kedvező aránya, valamint a halál beálltának elfogadható megállapítása döntik el. Az erkölcsteológia és az általános gyakorlat számára azonban maradtak még megoldatlan kérdések is, annak ellenére, hogy McCormick és Janssens álláspontja (az ivarsejtek adományozásának kérdését leszámítva) a hivatalos egyházi tanítással összeegyeztethető. Éppen ez a tény húzza alá a test fizikai integritásának fontosságára vonatkozó, már említett következetlenséget. Az egyházi tanítás szerint magasabb lelki célok megengedik a test fizikai épségének megsértését a felebarát szolgálatában, ugyanakkor a házassági aktus és a nemiszervek funkcionális integritása minden más szempontnál fontosabb marad. Az általános orvosi gyakorlatnak ezen kívül figyelembe kell vennie a költségek és a biztosított eredmény elfogadható arányát és a szabad beleegyezés feltételeinek biztosítását. A szervátültetés eredményességével arányban növekszik a használható szervek megszerzésének és azok igazságos elosztásának a problémája is, különösen a szociális támogatásban részesülő egészségszolgálat számára. A kiskorúak vagy öntudatukat véglegesen elvesztett betegek szerveinek esetleges használata, az agykéreg nélküli újszülöttek vagy abortált magzatok szerveinek vagy sejtszöveteinek felhasználása, mesterséges vagy állatokból vett szervek alkalmazása erkölcsileg és gyakorlatilag megoldatlan. Ezeknek a kérdéseknek az elbírálásában a katolikus álláspont kialakulásával felvetődött szempontok jelentős szerepet játszanak, de az általánosan elfogadható álláspont kialakítása további vizsgálatot és vitát kíván. Az életet adományozó Isten uralma, a szenvedés bűnben gyökerező és megváltásunkat szolgáló kettős szerepe, a test épségének tiszteletbentartása, a felebarát és az emberi közösség iránti lekötelezettség, a személy és végső lelki céljainak fontossága, valamint a cselekedettel járó következmények mind szerepet játszanak ebben a feladatban. A kérdés fejlődéséből levonható tanulság azt bizonyítja, hogy önmagában egyik szempont sem elegendő a kérdés egyértelmű és minden körülmény között érvényes kiértékelésére. Ezek a szempontok csak együttesen képesek a megoldás kulcsát megadni, amennyiben lehetővé teszik a konkrét helyzet és a helyzetadta lehetőségek megbízható elemzését és értelmezését. Jegyzetek: 1. A halál bekövetkezését más jelek is megerősítik: a fogékonyság és válaszképesség hiánya (a külső benyomások és belső igények felfogásának, valamint a rájuk adandó válasznak a teljes hiánya); mozgás és légzés megszűnése; a reflexek hiánya (kitágult pupilla, idegreflexek hiánya). A halál egyértelmű meghatározásának törvénye (Uniform Determination of Death Act) az Egyesült Államokban az állapot bekövetkeztét a légzés és vérkeringés, valamint az összes agyfunkció végleges és visszafordíthatatlan megszűntével határozza meg. — 2. Itt elsősorban a művi sterilizáció kérdése, vagy az abortált magzatból vett szövetek vagy szervek átültetésének lehetősége merül fel. A kérdésnek jelentősége van azonban a döntésre képtelen betegek szervadományozásra való felhasználásában is. — 3. Ezt a megállapítást P. Kolbe szenttéavatása óta nem lehet magától értetődőnek tekinteni. — 4. Az élet feláldozása lehetőségének kérdését is felvetette ugyanebben az összefüggésben. Az alapvető nehézséget az öngyilkosság problémájában látta, és abban a tényben, hogy az életfenntartó szerv adományozása (pl. szívátültetés) megkívánja az orvosi szolgálat közreműködését az adományozó életének kioltásával. Paul Ramsey: The Patient ad Person, Yale University Press, 1970, 173. old. — 5. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologica, I-ü., q.64., a.2. in corp. — 6. AAS, XLIX (1957), 19. old. XII. Pius pipa 1956. dec 23-i karácsonyi rádióüzenete. — 7. Amint egy irodalmi műfajnak megvan a tartalmától független szerepe, ugyanúgy a hagyományos erkölcsfelfogás szerint sok (de nem minden) emberi 40
